A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
Tartalma következő: Toborzás van. A czigányok bortól hevülve lelkesen húzzák a legbátoritóbb nótákat, a toborzó vigan pengeti sarkantyúit s lelkesíti a körülötte sorakozó legényeket. A hatás el nem maradhat. Már is többen csapnak fel a huszárok közé. Ámde a toborzó mihamar észrevesz a többi legények közt egyet, kit már az Isten is huszárnak teremtett; erre veti ki most hálóját s egész rábeszélő tehetségét használja fel, hogy a nyalka legényt társának mondhassa. A czigány meg tovább húzza azt a lelkesítő nótát, mely egykor vitéz legényeket és elgyengült aggokat egyaránt hívogatott a törökök ellen; „Die vor Zeiten wohl mit Macht Frische Knaben, welke Greise Hinzog in die Türkenschlacht.“ A deli legény szemei még jobban csillognak az uj nótára s a toborzó hozzá közeledik, feléje nyújtja a boros palaczkot — de az ifjú hallgat; mert bár szívesen menne társaival, eszébe jut a kedves otthon, ősz anyja és szelíd jegyese, ki, képzeletében, már is feléje kiált: „0 säume nimmer lang!“ Most az újonnan beállott huszárok nyalka serege vonul el mellettük s a toborzó újra a kiválasztott legény felé kiált : „Schönes Leben der Hussaren! Das ist Leben, das allein !“ Legényünk most alig-alig bírja magát visszatartóztatni; észreveszi ezt a toborzó és mintha csak a démon súgná fülébe a szavakat (a költő csakugyan látja ezt a toborzó felé közeledni,) rákiált a legényre: „Bist wohl auch kein Heldensohn! Bist kein echter Ungarjunge!“ E szavakat nem tűrheti a legény, feledi szegény, öreg anyját, feledi aráját s felcsap a többi közé. Egy-egy öreg ember, ki nézője volt e jelenetnek, szomorúan törli kicsorduló könyét s ki tudná megmondani, vájjon a legény korai halálának vagy jövendő dicsőségének előérzetében hulltanak e könyek? De lássuk a „Die drei Indianer“ czimíí költeményét. Azt mondja e költeményre vonatkozólag egy német irodalomtörténész,*) hogy a pogány indusok szivében, a birodalmukba nyomuló s őket pusztító európaiak irányában csak gyűlölet, halálos gyűlölet fészkelhető be magát. Nevezett iró jogosan mondhatá e szavakat; mint az egyházi rend egyik tagja nem is szólhatott másként. De én azt kérdem e helyütt, hogy miért csak a pogány indusok táplálják sziveikben a halálos gyűlöletet elnyomóik iránt? Avagy — 16 — *) Leimbach Károly, a goszlári reáliskola igazgatója.
