A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
\ tékszerre vivése okozta a kellemes érzést: úgy itt is, csak a lényeges események soroltatván el, ezeket a phantasiának kell kiegészitenie, a mely szellemi ténykedés ép úgy kellemes mint az előbbi. Mivel a szellem fejlés egyik fö föltétele a képzetek minél sokszorozottabb össze- füzó'dése, a mese az által nyer a nevelésben kiváló fontosságot, bogy a viszonyképzeteknek olyan combinatióit is lehetségessé teszi, a melyekre a közönséges élet eseményei soha sem nyújtanának alkalmat. A mesében sokkal több lehetséges mint akár a közélet akár a történelemben. Épen ez a szabadság, a phantasiának szabad röpte, e mellett az alakitott világ újsága egészen kiemelik a növendéket az érzékek közvetlen benyomásai alól; nem csak nem engedik, hogy sok testi kedvérzet nyoma gyűljön össze, hanem e mellett érdeket keltenek egy olyan világ iránt, a melyben minél magasabbra emelkedünk annál magasabbra vágyunk; anélkül azonban, hogy ez a magasabbra vágyás bármi tekintetben is összehasonlítható volna az érzéki telhetetlenséggel. Ebben a felsőbb, eszmei világban, melybe a mesék emelnek, alkothatjuk meg a felsőbb rendű érdekek normáit is, vagyis azon legmagasabb fogalmakat, melyekhez a dolgokat mérni szoktuk, u. m. az ismerés terén az igaz, az érzés terén a szép és az erkölcs terén a jó fogalmait. Igazról, s szépről jóról addig nem lehet szó mig fogalmaink, gondolataink s érzéseink nincsenek, s mig azokat Ítéletekké nem tudjuk alakitani. Már pedig minderre kétségtelenül semmi előbb és köny- nyebben nem vezeti a gyermeket mint a mese világa. Rousseau az igazságot a maga leplezetlenségében akarja a növendék elé tárni; holott az még a felnőttre is hasonlíthatatlanul mélyebben hat, ha ő maga ismeri fel, ha ö maga lebbenti fel róla a fátyolt, melybe a költészet vagy művészet burkolta; mert elvégre is mindig igaz marad Jean Paul mondása: Was heiter und selig macht ist blos Thätigkeit.*) A mese világa felölelheti megtestesítheti s minden más eszköznél közvetlenebbé teheti a legelvontabb igazságot is. Azért a szép, az igaz, a jó ideáihoz könnyebben nem emelkedhetünk, mint épen azon szellemi tevékenység által, melyre a mese hallása kényszerit. Az állat-mesék hatásának lényeges oka — Lessing szerint — abban van, hogy az állatok egyetemesen ismert charakterek képét (allgemein bekannte Bestandheit der Charaktere) viselik. így lehetetlen volna azokat bármiféle lény által helyettesíteni a hatás csökkenése nélkül. De vájjon a gyermek előtt is ismert jellemüek-e az állatok? Bátran föltehető ; mert épen a legismertebb állatok szerepelnek rendesen. A kutyát, a macskát, a farkast, a rókát, a gólyát, a békát, egeret, kakast stb. nem csak egyenként, hanem egymás iránti viszonyukban is korán nyílik a gyermeknek alkalom megismerni. Azonban föltéve, hogy épen a mesékből tanulja ismerni vájjon, rontja-e ez nála a hatást ? Legkevésbbé sem. Ot az esemény tartja fogva. Azért ha az óvodában az elefánt képe előtt elbeszélik mint boszulta meg ez magát a szabón, ki egykor megszurta az orrát: e kis mesével oly élénken emlékébe nyomul az elefánt képe is, hogy azt bizonyosan fölismeri a legelső alkalommal. — 16 — *) J. P. Levana 46 §.
