A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

— 27 előbb vagy utóbb újabb expeditió küldessék ki, melynek főfeladata lészen a partvonal irányát pontról-pontra szabatosan meghatározni. Ha a partok iránya, a szigetek fekvése s a tenger mélysége kellően meglesznek határozva, akkor azon nehézség s veszélyesség is, melyet jelenleg a gyakori és sürü ködök a hajózás elé gördítenek, nagyobbára megfognak szűnni s a hajók biztosabban s gyorsabban fognak haladhatni.

A jég nem igen akadályozta a Végát és Nordenszkjöld helyesen ítélt, midó'n fent említett emlékiratában kimondotta, hogy a szibiriai nagy folyók roppant mennyiségű fölmelegedett vizet öntenek a sarktengerbe és azért ennek a nyár második felében okvetlenül többé- kevésbbé jégmentesnek kell lennie. És a tapasztalás megerősítette e számítást. A jég sehol sem képezett oly összefüggő tömeget, melyből azt lehetett volna következtetni, hogy egész nyáron át megtartja téli szilárdságát s hogy a hajózást nyáron is lehetetlenné teszi.

A tenger melege 30 meter mélységben csekély volt ugyan, de a felső vizrétegek hőmérséklete meglehetősen magas vala. így a Dickson öbölben a meleg 10° vala, a Taimir szorosban 5'4°, a Taimir öbölben 3°, a Cseljuszkin foknál —0'1°, a Khatanga öböl előtt 4°, a Khatanga és Léna közt l-2°-tól egész 5'8°-ig. A viz fajsulya 30 meter mélységben 1‘026—1-027 vala, a felszínen pedig soha sem nagyobb, mint 1.023, sőt némely helyen csak 1-010. Ennek megfelelőleg a sótartalom is igen csekély volt s oly keveréknek felelt meg, mely 2/8 rész édes és csak 1/8 rész sós vizből áll.

Bármily lassan haladt az expeditió, mégis már aug. 27-dikén elérte a Léna torkolatát. A Léna gőzös itt elvált társától s Jakutszkba menendő, befordult a folyó deltájába. Lehetetlen hallgatással mellőznünk, hogy a Léna szept. 22-dikén szerencsésen megérkezett Jakutszkba s hogy habár nem osztozik teljesen a Véga dicsőségében, mégis igen fontos eredményt ért el, ugyanis a Léna az első hajó, mely Európa felől a Léna folyóba, vagyis Kelet-Szibiriába bej ütött.

Nordenskjöld szintén szándékozott ugyan egy ideig a Léna deltájában horgonyozni, de a kedvező szél s a teljesen jégmentes tenger oly kitűnő alkalmat szolgáltattak a továbbmenésre, hogy az expeditió már éjfélkor további útjára indult.

Kezdetben Nordenskjöld az Új-Szibiriai szigetek felé irányozta a hajót, azonban nemsokára a sürü köd arra kényszeritette, hogy a partok mellett maradjon. 30-dikán körülhajózta Szvatoi Noszt, azon 46 méternyi magas granitfokot, melynek megközelítése sem Lasseniusnak, sem Laptevnek nem sikerült. Ellenben Nordenskjöld szabad csatornát