A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

- 26 —

és semmi sem tartóztatta a hajókat, kivéve a siirii köd, mely itt is nagy elővigyázatot tett szükségessé.

Késó'bb a jégtömegek szaporodtak és Nordenszkjöld attól tartott, hogy Ázsia legéjszaki félszigete annyira körül lesz zárva jéggel, hogy nem fog ott kiköthetni. Azonban nemsokára szabad csatornát talált, mely éjszakfelé nyitott kis öbölbe vezetett. Ebben vetett a Yéga aug. 19-dikén délután 6 órakor horgonyt s ágyúlövésekkel üdvözölte e nevezetes pontot. „Elértük, úgymond Nordenszkjöld, expeditiónk első czél- pontját, elértük az O-Világnak legéjszakibb hegyfokát.“ Hogy az ünnep teljes legyen, a Nap sugarai áttörték a ködöt s tisztán föltüntették a tiszteletre méltó csúcsot. „Azon mértékben, a mint közeledett az elhatározó pillanat, szétoszlott a köd s délután 6 órakor a Nap sugarai fényesen megvilágitották a környező vidéket. Fél órával később a Yéga és Léna kivetették horgonyaikat, a svéd és norvég lobogók büszkén lengtek a hajók árboczain és Véga öt iidvlövéssel hirdette a svéd expeditió megérkeztét a várva várt Cseljuszkin fokhoz.“

E fok alacsony földnyelvből áll, melyet kis öböl — a Véga állomás helye — két részre oszt. A nyirgati földnyelv az é. sz. 77° 36' 37", a keleti vagyis éjszakibb pedig az é. sz. 77° 42' alatt fekszik. Befelé a föld mindinkább emelkedő' hátat képez, melynek magassága legalább 300 méternyi, ügy a magaslaton mint a lejtőkön igen sok hómentes terület vala, csak itt-ott lehetett egyes hólepte völgyeket látni, de ezeknek is leginkább csak árnyékos helyeit takarta hó.

20-dikán a Véga tovább indult és változó szerencsével folytatta útját. A jég nem akadályozta ugyan nagy mértékben az előhaladást, de annál kellemetlenebb volt a majdnem folytonos siirü köd, mely egyrészt majdnem lehetetlenné tette a pontosabb hely-meghatározásokat, másrészt nehezítette az előhaladást oly tengeren, melyről biztos adatokon nyugvó tengerész-térkép nem létezett még, s melyen a hajó minduntalan új szigetecskékkel találkozott, olyanokkal, melyek az eddigi térképeken még csak jelezve sem valának. Sőt kitűnt az is, hogy a partvonal, illetőleg a szibiriai szárazföld fekvése sok helyen egész tévesen volt meghatározva. így pl. a Sterlegoff fok valóságban 5 fokkal nyugatibb fekvésű, mint a hogy azt múlt századi mérések alapján a Stieler-féle térképek föltüntették. A Taimirföld keleti partja szintén 4 fokkal esik tovább nyugatra s igy hol régibb térképeken szárazföld, sőt magas hegyek vannak rajzolva, ott a Véga minden akadály nélkül szelte a tenger hullámait.

E szerint az expeditió mérései egészen megváltoztatják Szibiria térképét, daczára, hogy a Yéga tulajdonképen nem is szentelhetett sok időt e meghatározásoknak s igy a tudomány érdeke megkívánja, hogy