A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén
— 18 — róz társaságában újra elhagyta Nisni Kolimszkot s a Nagy-Baranov fokig keleti, azután pedig éjszakkeleti irányban haladt, mig végre ápr.' 12-én az é. sz. 72° 2' alatt a jég oly, vékony s oly szakadozott vala, hogy vissza kellett térnie s miután 1355 versztnyi utat tett vala, szerencsésen visszaérkezett Nisni Kolimszkba. A nyarat avval töltötte, hogy részint vizen, részint száraz földön kisebb-nagyobb kirándulásokat tett s oro-hydrographiai vizsgálatokkal foglalkozott. A következő évben, azaz 1823. febr. 22-én Wrangel uj szán- utazásra indult, mely az rit hosszát s a kiállott fáradalmakat tekintve sokkal jelentékenyebb mint az előbbiek. Márcz. 8-án elérte a Szelagszkoj fokot, 13-án a Yerchon torkolatát, a honnan egyenesen éjszakra fordult. Útjában a jeget mindenütt foszlóban találta, úgy hogy csak nagy bajjal lehetett előrehaladni, végre 23-án oly széles hasadékhoz ért, hogy a további éjszaki előnyomulás lehetetlenné vált, annál is inkább, mert Wrangel felmászott egy magas jégtoroszra s látta, hogy a tenger telve van ugyan úszó jégmezőkkel s jéghegyekkel, de hogy ezek sehol összefüggő egészet nem képeznek. Szárazföldnek pedig az egész látókörön belül legkisebb nyoma sem látszott. 29-én már megint a Verchon folyónál volt Wrangel, a honnan egyenest keletre tartott s ápr. 8-án elérte a Jakan fokot s a legnagyobb figyelemmel vizsgálta az éjszaki látóhatárt, hogy meglássa a csukcsok hirdette szárazföldet. De mind hiába, daczára hogy a levegő igen tiszta vala, föld mégsem mutatkozott s azért Wrangel tovább ment egészen Koljucsin szigetig, azután pedig vissza fordult s máj. 10-én visszaérkezett Nisni Kolimszkba s igy 78 nap alatt 2300 versztnyi utat tett. Wrangellel egy időben, de tőle függetlenül működött Anjou is, csakhogy az ő feladatát inkább az képezte, kikutatni s trigonometriai utón meghatározni a Ljachov és Űj-Szibiriai szigetek fekvését. 0 is inkább a kora tavaszi hónapokat használta föl s még tovább jutott éjszakra mint Wrangel. Ugyanis ő 1821 április 8-án a. 137° 26' délkörében az é. sz. 76° 36' 23"-ig jutott s igy eltekintve a közel múlt expeditióitól az ázsiai sarktengert látogatók közt ő haladott legtovább éjszakra. Mellőzve a kisebb vállalatokat, melyeknek különben sem volt czél- jok hajózható átjárót keresni, még csak Lon gnak 1867-ben tett utazását említjük. 0 a Behring szoros felöl jött a sarktengerre és halászatra alkalmas területet keresendő, nyugat felé egészen a Csaun öbölig hajózott. Ezen útja kettős okból nevezetes. Először azért, mert útleírásában azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy valamely különösen e czélra berendezett gőzösnek nem volna lehetetlen a Behring szorosból az Atlanti
