A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén
15 — Lassenius helyébe 1736-ban Dimitri Laptev lépett, ki a Lénából kis csónakokon Lassenius téli szállásáig nyomult s onnan jul. 30-dikán tovább indult. A parti jégén keresztül utat törvén magának, kijutott ugyan a szabad tengerbe, de attól tartván, hogy az ősz alkalmatlan helyen meglepi öt, nem mert tovább haladni és már aug. 22-dikén visszatért a Léna torkolatához, tehát oly idó'ben, mely a további eló'nyomulásra épen legalkalmasabb lett volna. 1739-ben Laptev uj utazásra indult, jún. 21-dikén elhagyta a Lénát, aug. 8-dikán elérte a Borkhaja fokot, 11-dikén a Jana folyót, 15-dikén Szvatoi Noszt, 22-dikén édes vízbe jutott, a mi az Indigirka közel voltát hirdeté; ámde e folyót több akadály leküzdése után csak szept. 21-dikén érte el s ott kitelelt. Jégben való fogságának idejét a környék átkutatására használta föl, sőt embereinek egy részét K inde k o v vezetése alatt egészen a Kolimáig küldötte. 1740 júniusban Laptev csatornát vágatott a jégbe s a hajót a szükséges javítások végett a szárazföldig vonatta, jul. 31-dikén pedig tovább ment kelet felé. Aug. 2-dikán az Alaszeja torkolatát, 3-dikán a Medveszigetek egyikét érte el, azután elhaladt a Kolima mellett és pedig a nélkül, hogy jéggel találkozott volna. A jég csak a Baranov foknál kezdett mutatkozni s ez arra bírta Laptevet, hogy visszatérjen a Kolimához s ott teleljen. A tél alatt Laptev két nagy csónakot készített, hogy a következő nyáron azokon folytassa útját, azonban ezen igyekezete sikertelen vala, mert 1741-ben nem lehetett tovább jutni mint a Baranov fokig és már aug. 7-dikén vissza kellett térni a Kolimához. Két hónappal később Laptev szárazföldi utón ment Szibiria keleti partjai, illetőleg az Anadir felé s ott még az egész 1742-dik évet kutatásokkal s mérésekkel töltötte. Tagadhatlan, hogy Laptev minden buzgalma daczára keveset végzett; azonban tekintetbe kell vennünk, mily eszközökkel rendelkezett czéljainak kivitelére. Ha a szibiriai folyókon jelenleg használatban levő hajókról következtetést vonhatunk azon hajóra, melyet Laptev Jakutszkban kapott s azon csónakokra, melyeket Nisni Kolimszkban maga készített: akkor szinte csodálkoznunk kell, hogy annyit tudott végezni s oly messzire jutni. 20 évvel később, azaz 1761. júliusban Salaurov indult fölfedező útra, még pedig a Jana folyóból. Szept. 6-án elérte Szvatoi Noszt és meglátta a már 1712-bon Permakov és Vagin által látogatott Ljachov szigetek egyikét, 17-én az Indigirka, 18-án az Alaszeja mellett haladt el s végre a Kolimáig jutott, hol a jég telelésre kényszeritette őt. Következő év jul. 21-én Salaurov tovább ment, de nem
