A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

16

sokára részint szélcsend, részint ellenkező irányú szelek annyira föltartóztatták öt, hogy tulajdonképen csak ang. 16-án tudott tovább jutni; azonban útja akkor sem vala szerencsés, megvizsgálta ugyan a Csaun öblöt, de azután vissza kellett térnie a Kolimához.

1764-ben Salaurov uj útra vállalkozott s ekkor nemcsak elérte a Szclagszkoi fokot, hanem még azon túl is körülbelül 70 tengeri mérföldnyi utat tett kelet felé. Ott azonban hajóját szétzúzta a jég és Salaurov csak nagy bajjal juthatott szárazföldre, ahol a halál véget vetett pihenést nem ismerő és rendkívüli vállalkozó szellemtől áthatott életének.

Ugyanezen időbe esik a Ljachov szigetek fölfedezése is. Igaz ugyan, hogy egyes szigetek már 1712-ben födöztettek fel: mégis pontosabb meghatározásuk Ljachov kereskedőnek érdeme. 0 1770 mártiusban hagyta el Szvatoi Noszt s áprilisban ért az első nagyobb szigetre, később pedig a kisebbre is s ezeket II. Katalin czárnő engedelmével saját nevéről nevezte el. 1773-ban fölfedezett még egy harmadik szigetet s ez később Koteljnoi azaz Katlansziget nevet kapott. Czári ukász megengedte Ljachovnak, hogy a fölfedezett és még fölfedezendő szigetek kincseit, különösen a nagy számban található mamut maradván nyokat fölkutathassa, továbbá hogy a jelenlegi sarkvidéki faunát is szabadon vadászhassa.

Ezen szabadalom nemcsak azt eredményezte, hogy maga Ljachov úgy a szigeteknek mint a környező tengernek pontosabb meghatározására törekedett, hanem azt is, hogy a szibiriai szárazföld s e szigetek közt a hajózás, illetőleg közlekedés többé nem szakadt meg. Mindamellett a Koteljnoi-tól keletre eső Fadejév szigetet csak 1805-ben fedezte föl a Ljachovi szigetek tulajdonosának egyik tisztje, Szannikov; 1806- ban egy másik tiszt, Szirovatskoj a még tovább keletre fekvő Uj-Szi- birt s végre 1808-ban Bjelkov a róla nevezett Bjelkov szigetet.

James Cook legalább részben szintén szerepel a szibiriai utazók sorában. Ugyanis ő harmadik fölfedező útjában, azaz 1778-ban bejutván a Behring szorosba, aug. 10-dikén meglátta az ázsiai szárazföldet s ennek partjait követte, 12-dikén keletre fordult, hogy átkutassa az oczeánnak Amerikától éjszakra eső részeit, ámde ezen útját már 18-dikán elzárta a jég, úgy hogy Cook az ázsiai oldalra fordult és Szibiria partjai mentében haladván, 29-dikén az Irkaiszij (Ejszaki) fokig ért, mely szerinte a k. h. Gr. 179° 9' alatt fekszik.

A múlt század utolsó negyedében még egy expeditió érdemel említést, t. i. az, melyet az orosz kormány megbizásából J. Billing vezetett. Billing 1787. jun. 27-dikén hagyta el a Kolimát, 28-dikán elhaladt a Kis-Baranov fok mellett s megkisérlette, vájjon nem lehetne-e