A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén
— 11 — Épen ily eredménytelenek maradtak Lütke (1821—1824) s több másoknak kísérletei, úgy hogy Nordenskjöld utazása előtt Európa s az Ob folyó közt semminemű állandó összeköttetés nem létesült. Ha már annyi nehézséggel járt az Ob torkolatához jutni, mennyivel kivihetetlenebbnek látszott tovább keletre, t. i. a Jenisszej folyóig hatolni. Erre 1734-ben 0 v i z i n vállalkozott, azonban ennek útja négy fáradságos évet vett igénybe, daczára, hogy nemis Európából akarta a Jenisszejt elérni, hanem Ázsiából, még pedig az Ob öbléből. Az első két év egészen eredménytelenül folyt le, a harmadik évben Ovizin kijutott ugyan az Ob öbléből, de már az é. sz. 72° 34' alatt annyi jéggel találkozott, hogy nem mehetett tovább. Csak a negyedik évben, azaz 1737-ben sikerült a nyílt tengerbe kijutni. Aug. 16-dikán elérte a Jenisszejt az Obtól elválasztó félsziget legéjszakibb pontját, a Matte Szolé hegyfokot és szept. 1-sején beevezett a Jenisszej édes vizébe. A Jenisszej és Léna közötti vidéket nagyon kevesen látogatták. Az első expeditiót Proncsicsev, orosz tengerész-hadnagy vezette. 0 1735-ben Jakutszkból elindulván, lement a Léna folyón s aug. 14-dikén a nyílt tengerbe jutott. Utazása oly lassú vala, hogy szept. 7-dikén még csak az Olenek torkolatáig ért, s igy teljes három hétre volt szüksége, hogy oly utat végezzen, melyet bármely gőzhajó jelenleg egy nap alatt befut. Proncsicsev nem talált ugyan sok jeget, de attól félt, hogy a Jenisszejt ez évben már úgysem érheti el s valamely kedvezőtlen helyen kell majd telelnie és azért nem ment tovább, hanem az Olenek torkolatánál veszteg maradt. A tél kedvezően végződött s mihelyt a jég elegendően szétszakadt, aug. 15-dikén Proncsicsev tovább indult nyugat felé. Itt-ott találkozott ugyan jéggel, mindamellett utazása elég gyors vala, úgy hogy már aug. 20-dikán elérte a Taddeusz hegyfokot és nemsokára közelébe jutott a Cseljuszkin hegyfoknak. Tömör jégmezők ott arra kényszeritették, hogy visszatérjen az Olenek torkolatához, a hova az expeditió szépt. 15-dikén ért. Ámde Proncsicsev maga már nem juthatott oda, mert útközben skorbutban meghalt; pár nappal később szerető neje is, ki őt utazásában hi ven követte, szintén áldozatául esett az út fáradalmainak. Eeltiinő, hogy a skorbut nem télen, hanem nyár végén pusztított, s igy világosságot vet arra, miképen voltak az akkori sarkvidéki ex- peditiók fölszerelve s mennyire hiányzott a mai czélszerii és kényelmes berendezés. Proncsicsev félbeszakadt művét befejezendő Khariton Laptev, orosz tengerész-hadnagy 1739. aug. 1-sején hagyta el a Lénát és szintén nyugati irányban vitorlázott. Szept. 2-dikán elérte a Taddeusz fokot és pedig a nélkül, hogy sok jeget talált volna. Ámde tovább
