A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén
12 — előnyomulni nem látszott tanácsosnak s azért Laptev visszatért s a Khatanga öbölben telelt. A következő évben vissza akart menni a Lénához, de csak az Olenek torkolatáig tudott jutni. Ekkor Laptevnek azon gondolata támadt, bogy elhagyja hajóját, a partvonalat szárazon fogja követni s fekvését lehetőleg pontosan meghatározni. A gondolatot a tett követte, 1741-ben Laptev szánakon a Taimir tó felé indult s a hasonnevű folyó mentében a tengerig haladt, azután a partvonalat éjszakra követvén, jún. 3-dikán elérte a Taimir hegyfokot, végűi délnyugati irányba fordult, hogy találkozzék Cseljuszki n-nal, a ki ezen idő alatt a Jenisszej és Pjeszina közt partvonalat vizsgálta. így tehát meg volt vizsgálva azon egész partvidék, mely a Je- nisszejtöl a Taimir torkolatáig s a Lénától a Taddeusz fokig terjed, hátramaradt csak azon csekély vonalrész, mely a Taimir torkolatától a Taddeusz fokig húzódik. Laptev nem ért czélt, Cseljuszkin azonban lankadatlanul tovább ment és 1742-ben, habár nem tengeren, legalább szárazon elérte Ázsiának s igy tehát az egész O-Világ- nak legéjszakibb pontját, a róla nevezett Cseljuszkin hegyfokot. Ezzel véget értek a Jenisszej és Léna közötti utazások, mert sem Proncsicsevnek, sem két utódjának nem sikerült ezen utat tengeren megtenni. Különösen a Cseljuszkin fokot nem sikerült tengeren elérni, daczára annak, hogy úgy Proncsicsev expeditióját 1736. szept. 1-sején, mint Laptevét 1739. szept. 2-dikán csak pár ivpercznyi távolság választotta el a nevezett ponttól. Az okok, melyek a sikert akadályozták, nemcsak a jégben keresendők, hanem a kedvezőtlen széljárásban is, melynek ily gyenge szerkezetű, Ázsiában készült vitorlás hajók, mint a milyenekkel a fölfedezők rendelkeztek, nem igen tudtak ellenállani. Továbbá nagy szerepet játszott a félelem is, hogy nem találnak alkalmas, benszülöttek által látogatott téli kikötőt s azért rendszerint már oly idötájban indultak haza felé, mikor a tenger legalkalmasabb lett volna akadálytalan hajózásra. így pl. Cseljuszkin májusban járt a róla nevezett hegyfoknál, s igy egészen természetes, hogy a tengert ekkor még vastag jégmezők fedték. Egybevetvén részleteikben is az összes tudósításokat, igen valószínűnek látszik, hogy mai berendezésű, gyorsmenetü gőzhajó, különösen, ha sarki utazásra való tekintettel van összeállítva, az 1737—42- években alig talált volna komoly akadályokat s minden nagyobb nehézség nélkül eljuthatott volna akár a Jenisszejtől a Lénáig, akár pedig megfordítva a Lénától a Jenisszejig.
