A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

6

mok mig egyrészt magukkal terelt aureolával a galvanvezetést elöbbeni mérvében egyre helyreállítani igyekszenek, másrészt az izzó sarkoktól elválasztott szén- vagy fém- részecsek által az aureolának és az abban haladó rohamnak világítás- és melegítésre is folyton uj táplálékot szolgáltatnak.

Nézetem szerint tehát a galvan-jény szülő oka a vezetékekben ébredt külön- roham; fenntartója, illetőleg a főroham tovább vezetője a különroham szikráját kisérni szokott aureola; a sarkok közt repülő részecskék fény- és hőhatását pedig részint az aureola melegítő erejének, részint pedig az e helyen nagyobbodó elleniállásnak tulajdonítom.

Nézetem támogatására a következőket sorolhatom fel:

1. Tapasztalati tény, hogy a galvanfolyam nyitás- és záráskor vezetőjében kiilönroliamokat indit, még pedig a nyitáskor a förohammal egyen- irányút, a záráskor pedig ellenirányút. A galvanfolyam ép ez oknál fogva a nyitásnál erősebb élettani és mechanikai, szóval jelentékenyebb fesziiltségi hatásokra van képesítve, mint záráskor. Kell tehát a galvan-féng előállítási pillanatában is ily különrohamnak keletkezni, mely a részecskék lesodrását csakis ily módon eszközölheti.

2. Az első villamszikra tehát valóban iiuluctiv természetű és mintán az ily inducált villamosság kisülésénél a szikrában mindig két részt kell megkülönböztetnünk, t. i. magát a szikrát és az azt környező aureolát,*) azt hiszem, hogy azon gyengébb fénytömeg, mely a galvanféng vakító világosságot sugárzó magvát övezi, jogosan aureolának mondható, annál is inkább, miután az aureola ily túlnyomó mennyiségben csakis az oly csekély feszültségű rohamok szikráját szokta kisérni, amimi különrohamok a szénfény keletkezése, de még inkább folyamata alatt magától a szénfény által folyton indíttatnak.**)

3. Ha a vezető-végek erős izzása és nem a galvanfolyamnak a sarkok széthúzása, vagy pedig az aureola folytonos fogyása által kifejlődött hülönrohamok feszültsége volna oka a galvanfénynek, akkor bármikor a fényiv beszüntetése után az izzó sarkokat oly közeire hozván egymáshoz, a mely távolság mellett előbb a fényiv .még igen könnyen megalakult, újra

*) Mi képezi az aureola lényegét, nem tudjuk. A természettudósok ama nézetét, mely szerint az aureola nem volna más, mint a villamosságoknak az indítási szikra okozta légritkított térheti való kieggenlSdése (Wullner Bd. IV. pag. 930.) nem oszthatom, miután úgy tudjuk, hogy az aureolát a villamszikrától erősebb delej behatása, fuvás és egyéb műtétéi által teljesen elkülöníthetni. Már pedig ritkított levegőt nem lehet fuvás, delejesség behatása, stb. által elirányitani! — Ép ily hibásnak tartom azon nézetet is, mely szerint az inductiv-rohamok kisülése alkalmával a roham egyik része a szikrában mint feszültségi villamosság, másik része pedig az aureolában galvanszerüleg egyenlíti ki magát. Miután azonban az aureola vezetési képességgel bir, nézetem szerint ezen galvanszerii kiegyenlödése a rohamnak nemcsak az aureolában, hanem az ennek segélgévd megalakult teljen vezetésben meggen végbe.

**) L. Wiedemann: Galvanismus II. Bd. pag. 374. §. 1009. és ugyanott I. Bd. pag. 932. §. 710.