A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
7 kellene létrejönnie, a mi pedig soha sem történik, hanem e célra a sarkokat okvetlenül újra egymással érintkezésbe kell hozni. Ha azonban a villamos fény lényegét az indueálásra vezetjük vissza, uqy csakis a nyitáskor alakulhat meg a fényiv, míg a sarkok közelítésekor még az inducirozott villamosság keletkezésére is az ok hiányzik. — így elméletemből önként folyik a tapasztalat, hogy a vezetők közelítésekor fényiv nem áll elő, még akkor sem, ha végek még oly erősen izzanak is. 4. Ha az electricus fényiv valóban csak a közönséges galvansodrony- izzitáshoz hasonló jelenet volna, akkor a két eleetrod hőmérsékében feltűnő kíilömbséget nem észlelhetnénk. Tapasztatjuk azonban, hogy a galvan-fényiv már rövid tartamú alakulása után is a positiv sark túlnyomókig nagyobb mértékben melegszik fel, a mihez hasonló tüneményt csakis az inducirozott rohamok oly kisülési jeleneteiben észlelhetünk, a melyekben egyúttal az eleclrodoktól izzó anyagrészecskék is választatnak el.*) 5. Ismeretes dolog, hogy ha az eleetrodok közti hézagban a fényiv már egyszer megalakult, a roham megszakítása után is vezetési képességét csekély időre megtartja. E jelenség, melyről a természettudósok a régi nézet alapján eddigelé számot adni nem voltak képesek, igen egyszerű megfejtést nyer a galvan- rohamnak a fényivben eszközölt vezetésének fentebb adott magyarázatomból, melyszerint ugyanis az eleetrodok között a vezetést majdnem kizárólag a kiilön- rohamok által oda gyűjtött aureola eszközli. Az aureola tartama pedig annál hosszabb időre terjed, minél csekélyebb az indított rohamok feszültsége, s miután a galvanfényben a külön, rohamok kisülése az aureolában s így nem a leggyengébb vezetőben megyen véghez, az ezen rohamok szülte aureola is tartósabb, még pedig mint Ogden Rond kísérleteiből kitűnik, mindenesetre 0 026"-nél valamivel hosszabb időre terjed.**) Ugyanígy magyarázhatjuk meg magunknak, miért fejtenek ki oly dynamoeleetricus gépek, melyek különben alternirozó rohamokat szolgáltatnak — látszólag — szakadatlan villamfényt, habár a roham irányváltoztatása pillanatában azok intensitása mindig zérusra száll le. 6. Hogy a galvan-ivben a vezetés főszerepét az aureola és nem a sarkoktól elválasztott izzó anyag részecskék viszik, világosan bizonyítja Matteuci következő kísérlete: ***) bizonyos erősségű rohammal különböző anyagú eleetrodok között 3mU hosszú fényivet állitván elő, úgy tapasztalta, hogy azon esetre, midőn az elektródok rézből voltak, egy perc alatt a voltame- terben 23 c. c. durrgáz fejlődött; azon esetre, midőn vaselektrodokat alkal*) Wiedemann: Galvanismus. II. Bd. pag. 409. §. 1043. **) Wiedemann: Galvanismus. II. Bd pag. 362. §. 997. ***) Wüllner: Experimental-l’hysik. IV. Bd. pag. 566. 2
