A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

Természettudományi tanulmányok.

I.

A galván fényiv lényege.

Általánosan elfogadott nézet szerint a galván fényiv nem más, mint a vezetéknek saját tetemes ellentállása folytán erősen izzó része. E nézet szerint az electromos fény keletkezésének közvetlen oka az izzás, fönnmaradásának létesitője pedig a lesodort részecskék vezetése.

E nézetből azonban sem a galvánfény keletkezése és fenntartása, sem pedig az ezen tüneményt folyton kísérő egyéb számos jelenségekre nézve nem meríthetünk kielégítő magyarázatot. Mélyebb búvárlat és az electromos szénfénynyel eszközölt gyakori kísérleteim, ezen tüneményt megfejtő oly elméletre vezettek, amelyre a szaktudósok figyelmét annál is inkább bátorkodom felhívni, minthogy ezen nézetem nemcsak hogy a fentebb érintett jelenségeknek biztos és egységes magyarázatát adja, hanem számos, ép e téren oly határozatlan irányban hullámzó és legtöbb esetben téves nézeteknek kellő útba-, illetőleg helyreigazítását is eszközli.

Nézetem szerint az electromos fény közvetlen oka azon inducált villamosság, mely a vezetőkben szükségkép fellép, midőn azok végeit megszakítjuk, s mely a főrohammal egyenirányu lévén, bir azon feszültséggel, hogy a keletkezett rendkívül kis hézagot szikra alakjában áttörje. E szikra természetesen csak pillanatnyi tartamú, de az inducált villamosság szikráját kisérni szokott aureola jóval hosszabb ideig fennmarad*) s ez az nézetem szerint, mely áthidalja a csúcsok közti hézagot s vezetési képességénél fogva magának a főrohamnak utat nyit! Azonban a sarkok továbbhuzásával vagy a nélkül is az döbbeni kisüléstől származott aureola fogyásával az ellentállás újra növekszik s igy a vezetékben ismét inducált roham támad, mely kisülésével újra au- reolát is szülvén a galvanroham folytatólagos vezetését igy szakadatlanul eszközli. Miután pedig nincsen pillanat, melyben az döbbeni kisülésekből megalakult aureolának részei fogyóba nem jutnának, következik, hogy a külön rohamok indítása a galvanfényiv szakadatlan műtételévé válik, mely különroha‘) L. Wiedemann. Galvanismus. II. Bd. pag. 381. §. 1014.

1*