A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
34 esetben a sipcsőbe lefelé irányul mindaddig, mig a sípot a burkolattól meg nem szabadítjuk. Máskép áll azonban a dolog, midőn a sípot úgy burkoljuk az ajaknyilás körül, hogy ezen burkolat fél hengeridomu még szixkebb űrt alkot. Ez alkalommal u. is a síp aránylag gyengébb megfúvásra is azonnal a legmagasabb felzöngékben szollal meg, amit csak úgy magyarázhatunk meg, hogy a légsugár által a szűkebb burokban létesített ritkitás a légáramnak odavonult és odaszívott részecskéi által rögtön sűrítéssel pótoltatván, ezen sűrítés a légszalagot ép oly gyorsan ismét a sipcsőbe nyomulni kényszeríti stb., egyszóval a légszalag ez esetben igen gyorsan és sűrűén egymást követő löketekre bontatik fel. A régibb nézet az ajaknyilás részleges elfödéséből származott és előbb említett bangmélyülési tüneményt, a léghullámnak ezen újabb fedő részeken szenvedett visszaverődéséből törekszik kimagyarázni.*) Ha ilyen partiális reflexiók valóban ezen alkalommal létrejönnének, akkor azok vagy a részecskék rezgő mozgásának — vagy pedig a sürüsitési —- ritkulási változatoknak falba való ütközéséből származhatnak. Azonban az első feltevés ellen azon körülmény szól, hogy az ajaknyilás csak igen csekély részét födvén, a hangmélyülés már igen feltűnő mértékben jelentkezik, mig a síp felső nyílásának sokkal nagyobb részét takarván, a síp hangja alig mélyül, dacára annak, hogy a felső visszaverő falba rezgési maximumban lévő részecskék — és pedig merőlegesen ütköznek. De a sürüsitési és ritkulási változatok visszaverődéséből sem származhatik ama hangmélyülés, mert kérdezem miért van azokra egyedül csak a nyílás szélessége és nem egyszersmind magasságának kisebbítése ily befolyással, miután úgy tapasztaltuk, hogy a két ajak közti távolt kisebbítvén, hangmélyülés alig jelentkezik, mig a másik irányban csak valamivel is a nyílást szükebre szabván, a sip hangja azonnal feltűnően leszáll ? c) Elméletünk azon tapasztalatnak is igen egyszerű magyarázatát adja, hogy rövid és terjedelmes keresztmetszetéi nyilt ajaksípok (köbös sípok) megszólaltatásukra igen erős befuvást igényelnek, ellenben az igen vékony és ép oly hosszú síp már a lehető leggyengébb megfúvásra is hangot ád, még pedig legtöbb esetben valamelyik felzöngéjéét. Tágasabb sípokra nézve ugyanis a légszalag a félretolatására szükségeltető légritkitást .— mint már említve volt — csak hosszabb idő alatt állíthatja elé; ha pedig még az ily sípot igen rövidre is szabjuk, a tőkéteknek igen gyorsulniok is kell, miután a rövid nyilt sípok, mint tudjuk, csak igen magas hangot szolgáltathatnak. A löketek ily gyors keletkezését ezen sípoknál tehát elméletünk szerint csak túlnyomóan erős befúvás által idézhetjük *) Lásd A Wüllner Experimentalphysik I. Bd pag. 607.
