A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

35

elő, míg a vékonyabb sípoknál ugyanazt már igen gyenge befuvás mellett is elérhetjük. — Helmholtz említett nézete pedig ezen tapasztalattal homlok egyenest ellenkezik, miután a köbös-sípnál rendkívül erős befuvás által nemcsak bogy u. azon magasságú hangot nem nyerjük mint az ép oly rövid és vékonyabb sípnál, sőt ellenkezőleg a köbös-síp hangját az u. azon hosszúságú, sokkal vékonyabb síp hangjánál egy octávval is mélyebbnek találhatjuk, miért is Helmholtz theoriája szerint a köbös-sípba épen gyengébben, a vékonyabb sípba pedig ellenkezőleg erősebben kelletett volna fújni, miután szerinte mélyebb hangjellegü zaj előállítására gyengébb —, a magasabb jellegű gyengébb hang előállitására pedig erősebb befuvást kell alkalmazni.

Tudjuk külömben, hogy bizonyos mérsékelt erősségű befuvás által és az ajaknyilások u. azon berendezése mellett a teljes zenészeti hangterjedelemre szóló ajaksípokat megszólaltathatjuk; a mily erősségű befúvásra szólal meg pl. az orgona subcontra C sípja, u. azon erősségű befúvásra fogja a <T-ra, vagy annál még magasabbra hangolt ajaksíp is alaphangját hangoztatni ; csakhogy a mélyebb hangokra szóló sípok keresztmetszetét igen tágra, a magasabb hangú sípok keresztmetszetét pedig megfelelöleg kisebbre kell szabnunk. így tehát u. azon erősségű befuvás által a külömbözö ajaksípokban, egymástól sok ezer rezgéssel különböző hangokat állíthatni elő, és úgy azon neszt, melyet Helmholtz a légáramnak a felső ajakba történt ütközéséből fejt ki, ezen esetben nem „sok egymáshoz közel álló zöngékből“, hanem számtalan sok, magasságra nézve egymástól a lehető legnagyobb távolságra álló zöngékből alakultnak kellene tekinteni, ami absurdum.

d) Végre hogy az álló rezgésü léghullám alakjára vanatkozó nézetem helyes, hogy t. i. az ajaksípokban csak oly álló hullámok jöhetnek létre, melyeket képzeleti rezgési maximum jellemez, abból világos, hogy sem nyílt, sem födött ajaksípra nézve eddigelé oly álló hullám nem határoztatott meg, melyben a sípcső fenekéből fölfelé haladva legelőbb rezgési maximumra akadtunk volna.

Helmholtz említett nézetén kívül az ajaksípok megszóllamlásának kimagyarázására még számos régibb és újabb oly nézet állíttatott fel, mely a hangébresztést többé-kevésbbé a légszalag keresztrezgésére törekszik visszavezetni; miután azonban ezen nézetek tudvalevőleg ép oly számos tévedéseket mint kézzelfogható valószínűtlenségeket *) és hiányokat tartalmaznak, úgy hiszem, hogy minden szakértő ezen nézetek komolyabb bírálatától fel fog menteni.

*) Lásd pl. Fr. Sonreck. Die Schwingungs-Erregung in offenen u. gedeckten Pfeifen. Poggendorf’s Annalen VIII. Bd. 1876.

Különösen téves felfogással van Sonreck ur értekezésének végével említett kísérletekről a slp-ajkakra erősített puha lemezekkel, amely kísérletekre pedig ö oly nagy súlyt fektet. Ezekre

3*