A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
27 tódulván, ezen légáram nagyobb szivóképességénéi fogva egyrészt a nyelv rezgő mozgásának megindítására szükségeltető ritkulást a sípcsőben gyorsabban létesíti, másrészt pedig az említett jelentékenyebb ritkulás következtében a léghullám képzelt csomóját a sípcső fenekéhez köselebbre vonulni kényszeríti, mi által a sípcsőben foglalt léghullám megrövidül és a síp hangmagassága emelkedik. Hasonlókép fejthetjük meg a síp hangjának gyengébb befúvás által okozott mélyülését is. Azonban a síp hangmagasságának ily módon eszközölt változtatása csak igen csekély mérvű lehet; mert mig egyrészt a fokozatos gyengébb megfúvás által a sípcsőbe szorított légáram a síp nyelvét mozgató erőnek előállítására csakhamar elégtelen lesz, addig másrészt erősebb befúvás következtében a légkamrában foglalt levegő nemsokára oly sűrűséget fog nyerni, hogy a nyelv visszatérését a sípcsőből teljesen megakadályozza. Hogy tehát erősebb befúvás által valamely lágynyelvü sípban magasabb hangokat tudjunk létesíteni, okvetlenül szükséges arról gondoskodnunk, hogy a légkamara eltávolításával a légáramot egyenesen a nyelv mögötti hasadékba vezessük, a mint ez valóban történik is b) a fuvókás hangszereknél. A lágy nyelvű sípok fuvókáját a legáltalánosabb alakjában nyerjük, ha az 1. ábrában lerajzolt nyelvsíp légkamrájából a sípcsövet kivesszük és azt rövidebbre szabva alsó végének szükebb ékalakot adunk úgy, bogy a sípba fúvó egyén azt kényelmesen ajkai közé illeszthesse (13-ik ábra). Ezen nyelvsípok berendezésének fő-feltétele, hogy a fúvókéinak a 13-ik ábra. nyelv átellenében levő fala minél kisebb távolban legyen a nyelvtől, hogy igy a fuvókába hatoló légáram a nyelv mögött minél tökéletesebb ritkulást létesíthessen, annál is inkább, minthogy most a nyelv az ellenkező oldalról sűrített levegőből származott azon nyomást, mely a légszekrényes sípoknál a nyelv rezgő mozgásának megindítására és fenntartására hozzájárult, most majdnem teljesen nélkülözi. Az ezen sípok megszólalása alkalmával a sípcsőben keletkezett hullámok alakját vizsgálván, mindenekelőtt megjegyezhetjük, hogy miután az álló hullámok befúvás által ébresztettek, általában ismét csak a 2-ik 3-ik, 4-ik .........stb. ábrák által képviselt alakok egyikében rezeghetnek; miután pedig a csekélyebb tértartalmú fuvókába hatott légáram innét a levegőt teljesen magával ragadva ez utón a fúvókéiban igen nagy mérvű ritkulást okoz, következik, hogy a nyelv helyén az álló léghullámra nézve okvetlenül rezgési csomónak, vagy ezzel leg- aléibb is igen megegyező rezgési állapotnak kell létesülnie. Ha tehát az ily sípban keletkezhető alaphang hullámhoszszát A-val, a síp hoszszát pedig 1-el jelöljük ( leszen X = 2 1, mit c — 2 nX ismeretes képlettel összekapcsolván, ezen zönge magasságára nézve nyerjük: n — ej41. Míg azonban a légszekrényes sípoknál, bizonyos megbatározott hosz- szuságu sípcsőre nézve csak egyetlen egy — részint a sípcső hoszszától, részint pedig a nyelv rugalmasságától függő — hangot voltunk képesek előállítani
