A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
28 addig a fuvókás sípoknál erősebb és erősebb befuvás által a 2-ik, 3-ik, 4-ik stb. ábrákban kijelölt rezgési alakoknak megfelelőleg a zöngék egész sorozatát hozhatjuk létre, miután a lágy nyelvű sípok ily berendezésével a légsü- ritésböl származott azon akadály, mely a légszekrényes lágy nyelvű sípoknál a nyelv gyorsuló rezgésének oly hamar határt szabott, itt mellőzve van. Tudva pedig azt, hogy az ezen sípokban rezgő légoszlopnak egyik csomója okvetlenül a fuvóka végére fog kerülni, a 2-ik, 3-ik, 4-ik ........stb. ábrákban jelzett légh ullámok képzeleti részei ez esetben el fognak tűnni és a képzeleti csomóból valódi csomó lesz; e szerint oly hangokat leszünk képesek előállítani, melyek rezgés száma a fentebb képletileg meghatározott alaphang rezgési számához úgy állanak mint a páratlan számok. Hogy pedig maguk a lágy nyelvek ily bő határok közt terjedő hangok rezgésszámára a velők határos léghullám sűrítési és ritkulás! változatai által valóban kényszeríthetők, onnan is kitűnik, hogy ezen sípoknak fuvókájába — minden sipcső alkalmazása nélkül — egyre erősebben fúván a nyelv mögötti hézagban megfelelőleg gyorsabban alakuló ritkulások következtében a zöngék ép oly szakadatlan mint terjedelmes sorozatát állíthatni elő. Tudvalevőleg a klarinette, fagott és oboé fuvókájában nádból metszett lágy nyelvek vannak alkalmazva ; sárgaréz, vagy alpacca nyelvek itt nem alkalmazhatók, miután ezek befúvás által megnedvesedvén kellemetlenséget okoznának; a trombitákban és kürtökben ezen lágy nyelvek a fúvó művész ajkai által pótoltatnak. Ha ezen műszerek fuvókáit hengeralakú sípcsövekkel látjuk el, akkor a fentebbi törvény által kifejezett hangsorozatot megfelelő módon gyakorolt erősebb befúvás által bizonyos terjedelmiig állíthatjuk elő. b) A kemény nyelvű sípok. Mivel a kemény nyelvek rezgésképességét nem korlátozzák az álló hullámban létrejött siiríisitési és ritkulási változatok, elméletünkből igen egyszerű módon leszármaztatható azon tétel, mely szerint ezen nyelvfaj csakis oly sípcsövek alkalmazásakor szólalhat meg, melyek hoszsza n A/2 és (n-)-l) A/2 határok közé esik, a mely kifejezésekben t. i. A a nyelv sajátos hangjának megfelelő álló léghullám hosszát, n pedig egy tetszésszerinti páros számot — a zérust is ide értve — jelent. A sipcsőnek u. is minden más hosz- szára nézve a sípcsőben vagy a nyelv eredeti hangjával megegyezően rezgő léghullám oly részének kellene létrejönnie, melyben a sipcső fenekétől számítva legelőbb rezgési csomóra akadunk, illetőleg képzelt rezgési maximumot találunk, vagy pedig egyátalán oly kulámnak kellene képződnie, mely a nyelvvel nem rezeg többé egyidejűleg; mivel azonban egyrészt a sípcsőben azon alkalommal midőn abban a légoszlopot befúvás által indítjuk rezgésre, nem támadhat oly hullám, melyet képzeleti rezgési maximum jellemez, más
