A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
26 zódjék, anélkül, hogy azt túllépné, s igy képzeltté váljék; miután azonban a nyelv rezgésképessége az álló léghullám által már felére van leszállítva és a rezgő légoszlop a nyelv rugalmassági erejének még nagyobbmérvü fékezésére kellő képességgel már alig rendelkezik, a léghullám természetesen az utóbbi alakban fogja rezgését folytatni, vagyis a síp hangja a nyelv eredeti hangjára ismét visszaugrik. A sípcsőnek A—j—X/4-ig terjedő meghosszabitásánál a nyelv eredeti hangja ép úgy és ugyanazon okból változatlan marad mint a sípcsőnek 0-tól X/4-ig terjedett meghosszabitása alkalmával; mihelyt a sípcsövet azonban ismét X-j-X/4-en túl meghosszabbítjuk, a nyelv eredeti hangmagassága újra alászáll; midőn pedig a sípcső hossza a képzeleti hullámrészszel kiegészítve 2 X-val egyenlővé lett, a nyelv eredeti hangjának mélyebb quartjában fog hangzani a síp, miután a 11-ik ábra szerint, mely a légoszlopnak ezen esetre vonatkozó rezgési állapotát tünteti fel — 2 X = 3 X2/2, azaz X = 3 X2/4. A sípcső meghosszabitását azután még 2X-án túl is folytatván, az említett hangmélyülési tünemények újra ismétlődnek, csakhogy midőn a meghosszabbításban 3 X-ig jutottunk, a nyelv hangja már csak a kis terzig fog leszállani, minthogy ez esetben X — 5/6 Xs-al, mint azt a 12-ik ábra világossá teszi, s i. t. Ezek alapján tehát egész általánosságban kimondhatjuk hogy az oly sipcsövekre nézve, melyek hossza n X és n X -|- X/4 határok között választatott n-nek bármily positiv egész számú értékére nézve a zérus idecsatolásával is, a síp mindig a nyelv eredeti hangjában szólal meg; a sípcsőnek pedig n X -(- X/4-en túl eszközölt minden meghosszabitása által a nyelv eredeti hangja le fog szállíttatni, még pedig oly módon, hogy a képzeleti hullámrészszel X —, 2 X —, 3 X —, ........n X hoszszuságra k iegészített sípcsövek alkalmazásával nyert hangok rezgésszámai úgy állanak a nyelv eredeti hangjának rezgésszámához, mint: 1:2, 3:4, 5:6, 7:8 .............. stb., o ly törvény, mely a nyelvsípokban létrejött hangalakulásra vonatkozó magyarázatunk közvetlen eredményeként kiderült s Weber W. kísérletei által már régtől fogva igazolást nyert. Az eddigi fejtegetésekből egyszersmind az is kitűnik, hogy egy bizonyos hosszúságú sipcsövel felszerelt ily nyelvsíp befúvás következtében csak egyetlen egy hangot képes nekünk szolgáltatni és pedig azon hangot, melynek a sípcsőben terjedő hulláma a nyelv eredeti hangját legkevésbé képes módosítani. Mindazonáltal a síp ezen hangjának magasságában csekélyebb változást az által idézhetni elő, hogy a sípba kellőnél erősebben vagy gyengébben fúvunk, a mi következő módon fejthető meg: erősebb befuvás alkalmával a sipcsőbe hevesebb légáram 11-ik ábra.
