A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
23 2-ik ábra. 3-ik ábra. 4-ik ábra. 6-ik ábra. 7-ik ábra. 7. ábra. stb.) Az utóbbi hullámalakok összehasonlítása az előbbi csoporttal megfejti azon ismeretes tüneményt, hogy a sípcsővel felszerelt nyelvsíp miért ad befúvdskor mindig mélyebb, szíváskor pedig mindig magasabb hangot. A sípcsö álló hullámainak ilyszerü alakulása mikor és mily behatással van a nyelvrezgés számára, s igy a hangmagasságra, könnyű belátni, hogy a nyelv minőségétől és a sípcsővek berendezésétől függ. Ez okból további vizsgálódásainknál külön kell szemügyre venni a lágy- és kemény nyelvű sípokat, és amott külön azokat, melyek légszek- rénynyel vannak ellátva, és azokat ismét, melyek csak fúvókéval bírnak. Lágynak olyan nyelvet nevezünk, mely rugalmasságánál fogva ép úgy képes önálló rezgésre, mint együttrezgésre egy légoszlop álló rezgéseinek ráhatása által; keményeknek ellenben oly nyelveket mondunk, melyek természetes rezgés számában még akkor sem történik változás, midőn a nyelv közvetlen szomszédságában keletkezett állóhullámban egyoldalulag csomóréteg alakult. 3. A hangmagasság és ennek változásai. a) Lágy nyelvű sípok. a) Légszekrénynyel ellátott lágy nyelvű sípok. Ha valamely sípot az 1. ábrában jelzett berendezés mellett lágy nyelvvel látunk el és azt befúvás által indítjuk hangzásra*), a sípcsöben foglalt légoszlop az előrebocsátottak szerint általában a 2., 3., 4-ik ábrában feltüntetett rezgési alakok egyikét kényszerül felvenni, és ezek közöl mindenesetre azt, mely sajátos rezgését legkevésbé fogja korlátozni. Hogy e korlátozást helyesen Ítélhessük meg, szükséges megvizsgálnunk az álló rezgésben levő légoszlop fő változatainak hatását a nyelvre annak fő rezgési helyzeteiben. *) Miután a zenészeiben a nyelvsipok csakis befúvás által hozatnak hangzásba, egyedül az ily módon keltett hangtünemények fejtegetésére fogunk ezentúl szorítkozni.
