A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
IV. A zenészeti sípok hangtüneményei. Miután a physicai tankönyv-irodalomban a sípok hangtüneményeinek magyarázatát csak igen hiányos, sőt — nézetem szerint — téves alapra fektetve találtam: megkisérlettem tisztába jönni a dologgal önálló és beható kutatás által. Azt hiszem, fáradságom nem volt hiábavaló, és sikerült oly nézetet megállapítanom, melyből ezen hangtünemények egységes, pontos és világos magyarázatát lehet adni. A következő sorokkan ezen nézetem alapvonásait akarom tisztelt szaktársaimmal megismertetni és reá becses figyelmüket felhívni. Számos kísérleteim és próbálgatásaim kiterjedtek nemcsak a különböző sípok egyes válfajaira sorban, de minden egyes síp főbb, néha mellékes sajátságaira, jelenségeire is. De nem akarom, hogy e göröngyös utón kövessenek, csak a legfontosabb és eddig legkevésbé kiderített eseteket veszem tárgyalás alá, s a kísérleteket is csak ott és annyit emlitek meg, hol következtetéseim biztossága föltétlenül megkívánja. Először a nyelvsípokat fogom tárgyalás alá venni, miután az ajaksípok jelenségei — mint azt alább ki fogom mutatni — ezekre könnyen visszavezethetők; mindkét sípfaj hangtüneményeinek tárgyalása alkalmával pedig külön-külön pontokban a hangébresztés mivoltával, a hangalakulás lényegével, s végre a hangmagasság oka és törvényeivel fogok foglalkozni. A) Nyelvsipok. 1. A hangébresztés mivolta. Tankönyveink magyarázata szerint a nyelv egyedül az m légkamrában megsüritett lég által szorittatik n sípcsőre vagy sipcsöbe; miután
