A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
II. Adalék a ferde hajítás tárgyalásához. Tudvalevőleg a ferde és vízszintes hajítás törvényeinek lehozata- lánál a többi között azon tétel bizonyítására nézve, bogy a hajitott test által leirt pálya valóban hajtalék — különös nehézségekre akadunk. Ugyanis a pbysieai tankönyvekben a feladat — a ferdén elhajított test pályáját meghatározni — vagy egészen érintetlenül hagyatik, vagy analytikai oldást nyer, mely utóbbi eljárás azonban a középtanodai természettanoktatásra nézve jelenleg teljesen hasznavehetlen, miután a tanulók csak a 8-ik osztályban is- • mehetnek meg körülményesebben az analytikai geometriával. — Mindazonáltal a tanuló előtt a hajtalék már teljesen ismert, miután ezen görbe vonal legnevezetesebb sajátságai már az alsóbb osztályokban is különösen pedig a mértani rajzban behatóbban tárgyaltattak és minden bizonynyal a hajtalék azon definitiój’át, hogy „a hajtalék oly görbe vonal, melynek minden pontja egy adott ponttól és egy adott egyenestől egyenlő távolságra van“ kétségtelenül ismeretesnek feltételezhetjük. — Következő sorokban meg akarom kisérleni csakis a fenntebbi definitio alapján — minden analytikai vonatkozás nélkül — bebizonyítani, hogy a ferdén elhajított test csakugyan hajtalékot ir le a légüres térben. Legyen ugyanis E E Gr az elhajított test pályája, melyről azt állítjuk, hogy oly parabola, melynek tengelye a hajitási magassággal t. i. E N-nel egybeesik, csúcsa pedig E-ben van. Ha ezen feltevésünk helytelen volna, úgy a további lehozatal csakis képtelenségekre vezethet.
