A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
ti talál a galvanfolyam az electrodok között, és így annál nagyobb része a folyamnak nem az electrodok között, hanem a teljes zárvezetőben keresi fel átalakulását másnemű erélyre. (Lásd a 2. alatti pontban a jegyzetet.) Minél szegényebb pedig a fényiv aureola tartalmában, annál jelentékenyebb ellentállásru akadt itt a folyam, és Így munkaképessége annál inkább fog az electro dók közé szorittatni. Tehát mindenesetre az indítás műtételének fokozódása által azon előnyben részesülünk, hogy a galvan-batteria vagy dynamoelectrikus gép hatásképességét az electrodok között alakult fényivben concentrálhatjuk, másrészt azonban a nagyobb feszültségű rohamok által az electrodoktól nagyobb mennyiségben elválasztatván izzó szénrészecskék, ezen nagyobb mennyiségű anyagrészecskék áttüzesitése által a galvanic vakító fényereje mérsékelteik. Hogy a legjelentékenyebb mérvben föllépő különrohamok a galvaniv feszültségére csakugyan ily befolyást gyakorolnak, e felett biztos meggyőződést szerezhetünk magunknak a fentebb leirt regulator alkalmazása által. Alig hogy t. i. ebben a fényiv megalakult, csakhamar észre veszszük, hogy a széniv most vakító fényerejéből sokat veszített, miután a folyam izzító hatása most sokkal több részecskére eloszlik. Fő- és feltűnő előnyét azonban ezen regulator-működésének azon körülményben találtam, hogy a roham munkaképességét a szén-electrodok közé gyűjti, miután jelen esetben a dynamoelectricus gépet csak k. b. '/3-rész erővel megindítván, majdnem ugyanoly terjedelmes és fényhatásos galvanivet nyertem, mint a közönséges Foucault Serrin-féle lámpában. Hogy t. i. a közönséges regulatorok alkalkalma- zásakor a dynamoelectricus gépek oly jelentékeny erőt vesznek igénybe a szénfény előállítására, onnét van, hogy a sarkok között nagy mennyiségben kifejlődött aureola miatt a gép által indított roham csak egyik részét kényszerítjük ezekben hő- és fényhatásokra, míg másik része a zárhuzalban fennmaradván a delejekre gyakorolt vonzó hutása iák leküzdésére ép oly jelentékeny, máit haszontalan munkamennyiséget emészt. Amidőn tehát arról van szó, hogy miként sikerüljön dynamoelectricus utón a mechanikai munkát legcélszerűbben átalakítani fényre, nem egyedül csak a dynamoelectricus gépek szerkesztésére kell tekintettel lennünk, hanem ép oly mértékben a galvanfényt előállító készülék oly célszerű berendezését kell felkeresnünk, mely a gép által szolgáltatott rohamot minél tökéletesebben átalakítsa fény- és hőre.
