A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1876-77. tanév végén
A) Nevelésügyi és tudományos rész - I. Bokor Ferencz: Család és iskola
8 legyen; de hogy értelmes, erkölcsileg derék ember s igazi jellem fejlődjék belőle, azzal nem igen törődik. Sőt vannak nem csekély számmal, kik a magasabb és nemesebb nevelést jóhiszemű, de veszedelmes rajongásnak tartják. — A gyermeket — mondják — a való- és nem az eszményi világra kell nevelni; a polgári boldogság legyen a főczél. — Ez szint oly szélsőség, mint a másik.“ Ki nem látja be e szavak találó igazságát? Mert hiszem, a polgári boldogság sem érhető el a polgárok jellemessége nélkül; a jellemesség nem is képzelhető erény nélkül; az erényesség pedig a vallásos nevelés szüleménye: csak a vallásos nevelés adhat a hazának becsületes jó honpolgárokat, sőt ennél többet, a szó tiszta értelmében erényes embereket. A szülök e tekintetben gyermekeikre nézve többek mint nevelők, ők e tekintetben példányképek. A mit a szülő beszél vagy cselekszik, az a gyermek előtt helyes, jó és szent. — Boldogok azon gyermekek, kik szülőiktől igazat, szépet, jót hallanak, látnak, tanulnak, szóval, kik szülőiktől az erényt öröklik! De hol ellenkező történik, ott a szülők által adott rósz példát, mely nem csak vonzza, hanem,- hogy úgy mondjam — napról-napra szoktatja a gyermeket, semmiféle iskola, semmiféle tanári bölcseség sem képes teljesen érvényteleníteni, nem képes az ilyen gyermek lelkületén akkorát fordítani, hogy belőle jel- lemes, erényes ember váljék. Igen, szülők! ti vagytok a jó nevelés első főtényezői! az általatok hintett jó magvakból fakadt csirát ápolhatja, növelheti az iskolai nevelés, de a rósz példátok nyomán a gyermekeitek szivében sarjadzó bojtorjánt nincs erő, mely onnét tisztára kitépje. A mi pedig a serdülő ifjúságnak tudományos képzését, az oktatást illeti, e tekintetben a tanár és tanulók szülői közt megfordítva áll ugyan a viszony, a mennyiben itt első főtényező a tanár, de azért épen nem következik, hogy a szülők közreműködése e tekintetben is teljesen nélkülözhető volna. A gondos szülői felügyelet a szorgalomra buzdítás, a kötelességérzetet keltő jó tanács és jó példa itt is megtenni hasznos gyümölcseit. Tapasztalás tanítja, hogy a jó előmenetelt! tanulók szülői dicsérik, elismerő hálával emlegetik, — mig a rósz előmenetelüekéi, gyermekeik mentségére, ugyanazok bukásáért rendszerint az illető tanárt okolják. Nincs oly hanyag tanuló, ki bukása okául valami mentséget nem tudna felhozni, persze hogy ez többnyire olyan, mely a tanárt terheli; majd a tanár ellenszenve, majd Isten tudja minő okból származott boszuvágya stb. sújtja a szegény, szerencsétlen rósz tanulót. És a gyengéd szülői szív e mentséget mily könnyen elfogadja! Nagy hátrányul szolgál a tanulásban való előmenetel biztosítására nézve az is, hogy maguk a szülők, és ezek után a tanulók is különbséget tesznek a tantárgyak közt, egyiket a másik rovására előnyös figyelemben részesítvén. Természetes, hogy itt majd mindig a nyelvtanítás szenved kicsinylő mellőztetést. Gymnasiumokban a latin és görök, — reáliskoláinkban a rendes tantárgyak
