Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
6 Deák Ferencz meghalt! A rettenetes halál diadalmas tapsvihara keserű könyeket facsart az embermilliók szeméből. Túl az Oczeánon az újvilág szabad népei a szabadság dicső bajnokát, vezérszereplö, diadalkoszorús hősét siratják benne; túl a bérczeken, túl a tengereken a vén Európa müveit nemzetei siratják benne a tántorithatlan jellemű férfiút, a jog és igazság feddhetetlen erős bajnokát, a vaskövetkezetességü állambölcset: oh de mi ezek fájdalma a mienkhez képest, kik elvesztők benne hazánk bölcsét! Oh a csapás minket sújt leginkább, a legnagyobb veszteség a mienk! A Kárpátoktól Adriáig, a csíki havasoktól a Lajtháig, merre a négy folyó habjai zúgnak, merre a két Szamos, a Küküllök, a Maros és az Olt mossák a partokat, nincs honáért dobogó magyar szív, mely e veszteség miatt sajgón nem fájna, a legalsó néposztálytól fel — a dicsőén uralkodó koronás Párig nem maradt szem kénytelenül! a nagy fájdalom általánosságának legvilágosabb bizonyitéka, hogy a kiért a nemzet kesereg, annak meghidegült tetemére a legdicsöbb Honanya — a Felséges Királyasszony meleg könyei peregtek. Azonban, bár általános, nagy, sajgó e fájdalom, mégis megbecsül- hetlen drága nekünk e fájdalom nagysága; mert annak, hogy az embermilliók közös fájdalmából a magyar nemzeté, a mienk a legnagyobb rész, annak hogy Deák Ferencz elhunyta fölött a magyar nemzet kesereg, mi kesergünk legméltóbban : annak oka ama gondolatban, ama tudatban fekszik, hogy ö a magyar nemzeté, hogy ő a mienk volt! És van-e érték, van-e kincs, van-e vigasztalás, melyért átengednék bármely más nemzetnek a gondolatot, a tudatot, hogy a félvilág által megsiratott nagy ember, Deák Ferencz a mienk volt?! A keserv nagyságának, de egyszersmind vigasztalásunk sőt dicsőségünk kútforrása e tudat, hogy ö a mienk volt!-------Csak volt?! Oh nem! „ Hiába tapsolsz rettenetes halál! Kik érdem által nyertek örök babért, Kik nem saját hasznuknak éltek, Büszke hatalmad alá nem esnek!“ Mióta Klió vésője megörökíti az érdemeseket, nem szerepelt történelmi ember, ki nagyobb mértékben érdem által nyert volna örök babért, mint ö; mióta emberi lábak tapossák a föld göröngyit, nem élt halandó, ki nagyobb mértékben nem saját hasznának élt volna, mint ö: így Deák Ferencz a halál büszke hatalma alá nem eshetett! ö a mienk, e nemzeté volt, mig élt, minden tette, minden gondolata a mienk volt, tömkelegbontó lángeszének minden fénysugara nekünk, e nemzetnek, az ö nemzetének világított, nagy szive minden dobbanása értünk, e nemzetér, az ö nemzetéért dobogott; s most, midőn a nagy szellem elköltözött, midőn lángeszének egykor oly fényesen világitó fáklyája kialudt, midőn az egykor oly melegen dobogó nagy szív megdermedt: a mienk maradt a számunkra, e nemzet számára, az ö nemzete számára általa
