A Szabad Királyi Pécsvárosi Teljes Alreáltanoda hatodik Értesítvénye 1862.
IX, A VEGYTAN ÉS A MEZEI GAZDÁSZAT. Trampich Károly, reáltanodái tanártól az ifjúságnak olvasmány úl a j á 1 v a. Rastlose Auflösung neben eben so rastlosem Neubau, das sind die Hauptmerkmale alles organischen Lebens. Liebig. A tudomány terén fáradhatlanul működő férfiak megvizsgálák a termőföldet, a körléget, az állati és emberi vért, izmokat és ürüléket, a növények gyökereit, szárait, leveleit, magvait stb., szóval mindazt, mit az élő lények el- és el nem éghető alkrészeken tartalmaznak és mindazt, ami a növény kifejlődésénél figyelembe veendő. — A tudomány megmutatá, miszerént a növények a termőföld és a trágya bizonyos alk- részeket közösen bírnak, és a növényekben ezen alkrészek állandó előfordulásából következtető, miszerént a növények kifejlődésére elkerülhetlenül szükségesek, és hogy ezen anyagok a termőföldnek és a tenyé- szést elősegítő trágyának nélkülözhetlen alkrészét képezik. A tudomány átadá vegybontásainak eredményeit a nyilvánosságnak, és ritkán is örvendezett valamely tudományos irodalom nagyobb részvétnek és gyorsabb elterjedésnek, mint a jelen kornak a növényekben az anyag átváltozását (Chemismus) bebizonyító és megerősítő vegytani irodalma: a földészeti vegytan. Könnyen megmagyarázható, miszerént a népesedés folytonos növekedésével a földbirtok folyvásttartó szétdarabolásával és az élelmi szerek mindinkább fölemelkedő árával minden, az életkérdések legfon- tosabbjáról, az élelmezésről, újabb fölvilágosítást Ígérő szó a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben feszült figyelemmel fogadtatott. Az emberi foglalkozások egyike sem kerülé el oly sokáig az elmélet figyelmét, mint a mezei gaz- dászat. — Míg a különböző gépies üzletek a vegytan, természettan és erőműtan kifejlődésével csudálatos gyorsasággal előre haladtak, azalatt a gazdászat a tudományos fölfogás és számítás által megközelíthetlen területnek tartatott, és igy ezen általános mozgalmak közt figyelembe sem vétetett. , Dem dunkeln Schos der heil’gen Erde Vertraut der Sämann seine Saal, Und hofft, dass sie entkeimen werde, Zum Segen nach des Himmels Rath.“ A költő ezen szavai eléggé élénken festik a növényéletről csaknem általánosan elterjedt nézetet. — Igen! kérje a földmives vetéseire az ég áldását, mely nélkül bő aratást nem várhat ; de azért ne rakja kezeit saját ölébe, ha magvait véleménye szerént a föld rejtélyes és homályos ölébe veté; mert a jelenkor' 5*
