A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.

5

Menjünk sorban; állapodjunk meg legelőbb is az ének és zenénél. A zene a müvészelek legelseje, mely iránt érzelmet maga a teremtő oltott az emberi szívbe Ez az egész világnyelve, melylyel minden emberi szívhez szólhatunk, a tudatlanhoz úgy, mint a bölcshöz. Evvel emelkedünk az éghez, mint Schilling igen szépen mondja: „hogy az ember a világgal közlekedhessék az Isten a nyelvet adá neki, de hogy őhozzá főlszárnyalhasson, a zenét. Hason értelemben fejezi ki magát Buss: „A zenészét, úgymond, a zeneszerek, vagy az egyszerű énekszó őszhangzásában a halandó emberek sejtelmeit és vágyait az Istenhez és mennyeiekhez emeli föl. — Ám legyen, hogy a szép művészetek mindegyike vonzerővel bir. Tiszteletlel hajolunk meg az építészet, festészet, szobrászat remekei előtt, de áhitat lepi meg szívemet, midőn a zene s ének báj hangjait hallom. A szent érzelemtől áthatolt zenész ugyanis belső vallásos érzelmeinek kifejezésére segítségül veszi az orgonának, hegedűnek, fúvó s egyéb hangszereknek érzékeny ömledezö hangjait, s ezek szárnyain mintegy magából kiröppenve, és a hallgatókat is fölvillanyozva, a mennyei angyalokkal egyesül a Mindenhatót dicsőítendő. — Már az ó szövetségben Dávid hárfája és zsoltárai bizonyságot tesznek a zene tökélyéről. „Négy ezeren rendeltettek az Isten dicséretére énekeseknek.“ I. Kronik. 23, 5. Az éneklő leviták Aszáf, Heman és Idithun alatt, fiaik és rokonaik bíborba öltözködve állának az oltár keleti részén czimbalmok, hárfák, és czitorákkal zengedezvén, és velők a papok is száz húszán fuvák a trombitákat. Történék pedig: hogy midőn trombitákkal, énekszóval, czimbalmokkal és különféle pengő hangeszközökkel egyenlően harsognának, és hangosan zengedeznének, dicsérvén az Urat és mondván: áldjátok az Urat, mert jó, mert örökkéváló az ö kegyessége, felhő (ölté be a templomot, és nem állhalának meg a papok szolgálatukban a felhők miatt, mert be- tőlté az Ur dicsősége az Isten házát. II. Kron. 5, 12., 13. — Az uj szövetségben mióta az angyalok kara Bethlehemben el- hangozlatá a „Gloria in excelsis Deo“ dicséneket, azóta a keresztények is különféle énekeket zengedeztek, még sötét éjjel, a földalatti üregek s sírboltokban is fölváltva zsoltárokkal