A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.

4

az iparosok osztályából hítta meg. És az egyház Jézusnak szellemében nemcsak a lelkiekről gondoskodott, nemcsak a tudományoknak volt hű őre mindenkor, hanem hason szorgossággal pártolta az ipart is minden időben. A történet lapjai bizonyítják, mit tettek ez érdemben a szerzetes rendek. Szárították az iszapos posványságot, utat vájtak a sivatagok és rengeteg erdők sötét vadonain keresztül; megmutatták, mint lehet az ipar és művészetek segítségével a vadnépeket a kéjek bájöléből az erények nehéz, de dicső mezejére vezetni. Most is, ami jóval bir Europa a müvézet terén, az egyháznak köszönheti. Ez tény, végbement tagadhatlan tény. Nem szükséges meszsze, csak Belgrádig menni, és látandjuk, hogy a kereszténység határai, egyúttal a polgárosodás, és a szép művészetek határa. — A művészet minden remekeit az egyházba tette le, mely a polgárosodással karöltve századokról századokra tenyésztette áldásait.

igaz ugyan, hogy a kereszténység előtt is akadunk a művészet nyomaira, és még most is bámulattal hajolunk meg a hajdankor rommaradványai előtt, de ezek habár némi tekintetben remekek, mindazáltal más szempontból tekintve: üres, jelenlésnélküli művek voltak, sőt a bűnnek és bálványozásnak tárgyai. Tiszta, tartalomdús, sziveket s lelkeket megrázó jelentésteljes művészeti művek csak a kereszténységgel kezdődtek, mit bebizonyítani annál kedvesebb kötelességünk, mert az ellentáborban levők a kereszténységet nem ritkán a sötét tudatlanság korának festik; ellenben szeretik a 16—ik századot valamint a tudományok, úgy a művészet és ipar ápolójának kürtülni, holott már a középkor oly egyházakat, festvényeket, szobrokat hagyott az utókorra, minőket maiglan sem képesek előmutatni a művészet csarnokai. ,.;R ó m a, úgymond Kazinczy, az örök Kóma a művészet föntartója, ébresz tőj e, ápolója.“ Sőt Gaume bebizonyítja, hogylaither és követői Europa nagyrészében a kathol. művészetet elhamvasztá. Még Brockhaus is azt állítja, hogy: „a katholikus vallás lelt az újabb festészet anyjává, a pápák, és püspökök lévén még a népvándorlások időszakában is leginkább pártolói.“