A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.
23 alaki főhelyre fordított nagyobb figyelem a szópmíívek hatására okvetlenül szükséges vala, s azért siete Roma is kezdetben bő- kezüleg gyámolítani e törekvéseket. De nem kelle feledni a művésznek, hogy az anyagi szépség csak tükre a szelleminek, s ezt amannak feláldozni nem szabad, nem művészi. A magasztosság és lelkesedés rovására az alakkal kaczérkodni; az eszményi szépség előképeit a nyilvános Hiedelem eltiprásával Olymp meztelen lakóiban keresni: annyi, mint alángészt elanyagiasítani, sa művészetet nemes és szent hivatásától elidegeníteni. — A festészet ezen temploma — Pál. Pittiről szól — 15 kápolnára oszlik: egyiknek sincs keresztény neve; Olymp egész — és félistenei foglaltak el mindent, kiknek szép tulajdonai a boltozatokon tündöklő tényekben nyilvánulnak. Tehát ezekhez emelje az ifjú művész szemeit, mint a festészet és művészet védszenteihez? !.... S csakugyan legnagyobb részt még a vallási tárgyak ecsetelésében is ezeknek pártfogása látszik uralkodni. Derék férfiakat, szép hölgyeket találtok vásznakon; de mennyei lényeket, szent alakokat nehezen. Mindenütt Jupiter, Apoll és A enus lappang a háttérben. Hogy is lenne másképen? — ki hinné azt, hogy a lángész égi fáklyája a földi szenvedélyek mocsárjában fog meggyógyulni ? Azelőtt főleg az eszményi, lelki szépség visszatiikrö- zése, kifejezése volt a főczél; ez pedig majdnem egyedül a szem s az arczvonásokból sugárzik ki. Azért ama hihetlen tökélyü, fönséges, ártatlan Madonna-képek a régi iskolában. — Vannak azonban — folytatja ő — tiszteletre méltó kivételek az újabb korban is. Rafael, Tizian, Murillo, Guido, Tintoretto s többek valódi keresztény alakjai, igazán dicső képei, melyekben minden egyesül: a rajz helyessége, a vonások szabályos volta,az állások aránya, a redőzetek természethűsége, s mindezek fölött az eszményi, szellemi szépség ihletett bensősége.“ Ugyanő nevezi a vallásos érzést a művész második szemének ; sőt azt mondja, hogy a hit, mely a művészt lelkesíté, a nézőbe is, aki nem az, a szépség érzetét lehelli.“ — Császárunk is az újabb hitüres ecsetekre gondolva kiált föl : „hová tűnél el, óh szent művészet! — Nem akarva is el kell ismerni, hogy csak egyházi szellemtől ihlett művészek képesek vonzó, remek képeket előállítani.
