A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.

24 Láttam egyszer egy képet, melyen a hajdani és az újabb festész volt előállítva. Az első mint szerzetes, térdelve dolgozott munkáján, mellette az olvasó, imakönyvek, szentirás, mint kútfők voltak; ellenben az újabb festészt a tükör, borkancsó, környezte, evvel akarván a képzelő tehetségnek irányt adni. — A milyen különbözők a kútfők, oly szembetűnő változás látszik a haj­dani és az újabb müveken. — De hogy is volna képes egy vilá­gias szellemű művész müveiben megközelíteni egy Fra Gio­vanni da Fiesole-t, ki saját vallomása szerint soha sem fes­tett feszületet anélkül, hogy ne künyezett volna. Müveit soha nem javította, sem meg nem változtatta, hanem úgy hagyta, mint belső szent érzelmei első Ízben sugallolták. Ifjabb társainak azt tanácsolta : hogy a valódi művész iparkodjék kedélyét csendes hangulatba helyhezni, és ment legyen minden külső világias be­folyásoktól. Csak az képes — mond ő jó müveket előterem­teni, kinek belsejében az áldott béke honol. És valóban Fiesole müveiből oly valami benső szent érzelem sugárzik ki, hogy az ember alig képes elhagyni bájoló festvényeit. A tényeknek ezen egyszerű elsorolása elegendő tanúbi­zonysága annak, mit lelt, és tesz az egyház a szabad művésze­tekre vonatkozólag. Kivált ha még hozzáveszszük, mily távol he­lyeken ásatott az egyház régiségeket, hogy azok nyomain a régi ritka szépségek utánzója lehessen. — Továbbá az úgynevezett képrontó eretnekek ellen szinte az egyház vetett védfalat, hogy az annyi századokon át megőrzött művészi képek el ne pusztít- tassanak szentségtelen kezek által. Végre az első századokból fönmaradt katakombák szinte tanúságot tesznek arról, hogy az egyház a művészet pártolója volt kezdettől fogva. — Tehát nem­csak nem ellenezte, sőt pártolta és pártolja az egyház minden időben a szabadmüvészeleket és az ipart. — Igaz ugyan, hogy lí ifjak ez intézetben a természettani, mértani rajz , ének, sat. tan­tárgyak által csak alapját vettétek ezen fölsőbb művészeteknek, de éppen ebből láthatjátok, mennyi szorgalom, tudomány igényel- tetik ezen felsőbb czélok elérésére, mennyire szükséges minden tárgyra külön s egyenkint nagy szorgalmat fordítani a köl­tőként .

Next

/
Thumbnails
Contents