A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.
22 7. A belga iskola; a természet hű utánzója. Főmesterei: Eyck János, ennek testvére Hubert, Leyden Lukács. Leghíresebb pedig Rubens, s tanítványa Dyk. Továbbá Rembrandt és Xui. A kitűnő Rubens Olaszhonban, különösen Romában nyerte kiké peztctését. Jelesebb müvei: „Loyolai sz. Ignácz, midőn az ördön- gösöket meggyógyítja. — Sz. Ferencz Indiában a halottakat föltámasztja — Szűz Mária mennybemenetele — Sz. András apostol a kereszten — Ambrus püspök, midőn Theodosius császárnak az egyházba menetelt tiltja. — A mehalálozott Megválló fámagatva anyjától s Jánostól, sat. Mindezen iskolák az egyháztól, különösen a romai iskolában nyerték kiképeztelésöket, és főleg egyházi tárgyakban tűntek ki. Lángeszűk talán örökre el lett volna temetve, vagy legalább is ferde irányt vett volna, ha az egyház őket nem gyámolítja; mit eléggé bizonyít az is, hogy mindazon újabb korú művészek, kik habár egyházi müveket készítettek is, de nem követték az egyház szellemét, eltértek a régiek vallásos ecsetétől, s müveik a régieket csak meg sem közelítik. Ezeket bírálja Raume, midőn igy szól : „három s fél század előtt taszítá el az érzékies- és féktelenné vált művészet szűz mátkáját, a keresztény hitet, hogy Göröghon és Roma tisztátalan mythologiájával egyesüljön ; s e házasságtörő szövetségnek elfajult gyümölcseit szemléljük minden oldalról. A XV. század középéig a művészi Európa, a hitnek leánya , sebes léptekkel ment előre a kereszténység szellemétől ihletett haladási pályán, melynek saját kebléből tudott irányt adni, s a mely neki valódi tulajdona volt, saját hite- erkölcsei- s eszméinek természetes kifejlődése lévén. Sz. Bernát már szólott; Dante már énekelt, Cimabue és Giotto és mások sokan már bei— rák halhatlan ecsetjükkel a keresztény művészet lapjait Firenze, Bologna, Assisi és Padua fönséges templomaiban ; annyi székesegyház számtalan kis toronycsúcsaival, felhőkbe vivé a kathol. építészet hírét, s a hit lelkesítette lángész hatalmát. Mily tisztán ragyogó napot hirdetett e dicső hajnal fényes pírja! S ekkor lép közbe az új pogányság.“ — Nem tagadja Gaume, hogy az alak Csinossága az addigi iskolákban többé kevésbbé el vala hanyagolva; inkább mondanám, nem volt még egészen kifejlődve. Az