Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

III. A Ciszterci Rend jubileumi ünnepségei Pécsett

12 egyedül a híttantaníiás megléte vagy hiánya adja meg. A ciszterci tanítás és nevelés munkájában a vallásoktatás kétségtelenül megtartotta királynői méltóságát, de ezen túl minden tantárgy keresztény szellemet lehellt. Az egyház évszázados küzdelme a katolikus iskolákért a hittantanításon túlmenőleg ezt a keresztény művelődési szellemet szolgálta, mert jól látta, hogy a közömbös világnézetű műveltség, az erkölcs nélküli kultúra nem áldás, hanem miként napjainkban tapasztaljuk, csak leleményesebbé tesz a gonoszságban. Emlékezem, mikor magyar nyelvtani órán tanította elsőben az osztályfőnök úr, hogy miért kell Isten nevét nagybetűvel írni; emlékezem, hogy a darvinista divat korában hogyan tanítottak meg minket a természetben Isten nyomait keresni; hogy a történelemben hogyan mutattak rá a Gondviselésre, Isten büntető vagy jutalmazó kezére, mennyit tanultunk meg görögből az evangéliumokból, latinból az egyház nyelvéből! És ez a keresztény szellemű kultúra nem félt még a klasszikus pogány világtól sem: nem úgy tett, mint Omár kalifa, aki felgyújtatta az alexandriai könyvtárat azzal, hogy vagy káros, vagy felesleges, mert minden benne van a Koránban; a kereszténység megszentelte, ellensúlyozta Homérost az evangéliummal, Cicerót szent Ágostonnal. Annál nagyobb érték ez a keresztény szellemű műveltség, mert mint látjuk, az Európán kívüli primitív népek közül többen előbb kapták meg a kultúrát, mint a hitet, előbb tanulták meg az ismétlőfegyver használatát, mint az 5. parancsot és még nem is tudjuk előre felbecsülni, hogy ez minő károkat, bajokat hozhat az emberiségre. -— A Ciszterci Rend regulájának neve: Charta charitatis, ami annyit jelent: a szeretet okmánya. A ciszterci gimnáziumok komoly középiskolák voltak és ma is azok. Komolyan fenntartották és képviselték a középkori nagy szintézis utolsó hordozóját és őrét: a humanista gimnáziumot. Ellenállt minden kiforratlan új pedagógiának: játszva tanulásnak, tisztán hasznossági szempontok szerinti oktatásnak, ellenkezőleg keményen hirdette, hogy a tanulás a fegyelemnek, munkának elsőrangú iskolája, hogy nálunk ez nem luxus, nem szórakozás, hanem becsületes életfeladat és életszükséglet. Az Úr Jézus mondta, hogy ő azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról és hogy az igazság megszabadít minket. Ezért a komoly tanulás lelkiismeretességre, felelősségérzésre, lemondásra, kitartásra nevelt bennünket, hiszen az örök életet sem lehet elérni, csak önmagunkon végbevitt erőszak árán. Hogy ez a komoly nevelés és tanítás nem volt elidegenítő, hanem megszerettette a tanár egyéniségén keresztül a tantárgyat, azt a charta caritatisnak, a szeretet alapokmányának szelleme tette. És ezt a szeretetet egymás iránt is kiépítették bennünk. Itt Pécsett a ciszterci gimnáziumban nevelődött a katolikus intelligencia, itt barátkozott össze a világi fiú a kispappal, ennek köszönhető, hogy nálunk a papság és a világi intelligencia nem élnek egymástól távol, nem egymásnak ismeretlen világok, hanem ezért folytatódhat az életben: katolikus körökben, egyesületekben ez az összetartozás, mert a gimnázium padjaiból indult el és ott bajtársi kedves diákjóviszonyban fejlődött az élet későbbi éveire. A magyar intelligencia sohasem került oly messze a magyar papságtól, mint a francia, vagy olasz példa mutatta és ez elsősorban annak a gimnáziumi padnak köszönhető, melyben egymás mellett ültünk, azonos szellemű kultúrát szívtunk, azonos feladatokra készültünk. — Illés próféta a bálványos királynő elől menekülve, halálra fáradtan alkonyatkor álomra dőlt egy fa alatt a pusztaságban. Itt angyali jelenésben volt része: égi hang szólította nevén és azt mondta neki: ,,Menj vissza utadon: ott majd meg fogod tudni, mit kelljen cselekedned. A felnőttnek vissza kell mennie a keresztségig, az első gyónás, áldozás ártatlan izgalmáig; a házastársnak az esküvői, a papnak a primiciai oltárig, a szerzetesnek az első fogadalomig. Valamennyiünknek szól: „Menj vissza a te utadon, ott meg fogod tudni, mit kell cselekedned." Minden fennmaradásnak titka az eredethez való hűség: ez az, amit a római bölcs így fejezett ki: Imperium eisdem