Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

V. Adatok az 1940/41. iskolai év történetéhez

83 Bejártuk a nedvtől szinte kicsattanó erdőket, gyönyörködtünk a madarak énekében, a virágok színpompájában, tüdőnket teleszívtuk illatos, tiszta levegővel, pórusainkkal szinte ittuk a napsugarat, és annyit játszottunk, mint az istállóból rétre szabadult csikók. De időnk lejárt, a kerékpáros különítménynek indulnia kellett. Fájó szívvel elbúcsúztunk atyailag gondos tanárainktól, valamint gyalogos társainktól, s a kedves völgytől, ahol olyan kellemes napot töltöttünk. Hazafelé lassan jöttünk, mert sok baj volt a gépekkel, s már pislogni kezdtek itt-ott Pécs villanyszemei, amikor megérk«ztünk. Mikor beléptem a szülői ház kapuján, gyors fohászt küldtem a Mindenhatóhoz, hogy olyan gyönyörű napot adott, megsimogattam kerékpáromat, mert egy pillanatra sem hagyott cserben, mélyen szívembe zártam a nap szépséges emlékeit, hogy még késő férfikoromban is melegedhessen mellettük, majd hálatelt szívvel rohantam szüleim karjai közé." A kerékpárosok már Pécs határában jártak, amikor nagysokára, 2 órás késéssel megérkezett az autóbusz. Az egész napi mozgástól elfáradt fiúk csendesen foglalták el helyeiket, s bizony többeket megkörnyékezett az álom. A kocsivezető ügyesen vezetve a nagy kocsit nagy sebességgel igyekezett hazafelé, s félóra múlva a reggeli gyalogosok is megelégedetten szálltak ki az autóbuszból s igyekeztek haza, hogy a puha ágyban pihenjék ki az egész nap fáradalmait. VI. osztály. Nehezen köszöntött be a tavasz, hisz majdnem az egész május őszies jellegű volt. Kivétel csak 15-ike volt, mintha megérezte volna, hogy ekkor rándul ki a VI. osztály dr. Deáky Honór osztályfőnök vezetésével. Az osztály katonás menetben megérkezett a vásártérre. Itt szakaszokra oszolva egyik csapat métázott, a másik futballozott, a harmadik kézilabdát játszott. Pár fiú fényképezett, a játékról mozgóképet készített. A játék után jó étvággyal költötte el az egész csapat a magával hozott tízórait, majd harmonika hangjára énekelni kezdett. 11 óra után testben-lélekben felfrissülve indult haza e jól sikerült testedző kirándulásról. Máj. 17-én Horvát Adolf szaktanárral a Littke pezsgőgyárba ment. A kapuban megbízott tisztviselő fogadta az osztályt. Először a pincébe vezette; itt rakják palackba az összevásárolt silány bort, cukorral összekeverik, géppel dugaszolják, forgatják, tisztítják, több évig pihenni hagyják. Megmutatták a hatalmas hordókat, keverő edényeket, dugaszolókat. 3 órás tanulmány után sok lépcsőn át az osztály a pincéből ismét napvilágra jutott. A pezsgőgyár igazgatójának és az odaadó vezetőnek minden szívességét hálásan megköszönve gazdag élménnyel távozott az osztály. A VII. osztály kirándulásairól így ír az osztály krónikása: Szeptember 25-én, verőfényes őszi reggelen emberi hangok, csendes beszélgetés törte meg a nyugati mecseki erdő csendjét. Az avar titokzatosan zizegett a kirándulók lába alatt. A VII. o. járt ott Módly Dezső osztályfőnök úr vezetésével. Vidáman szedtük lépteinket a távolból ránkmosolygó, ezerszínű lombköntösbe öltözött Jakab-hegy felé. Irodalmi tanulmányunk tűzte elénk a célt: a középkori szerzetes-élet felidézése a páloskolostor romjainál. Szaporán szedegettük hát lábunkat a zörgő avaron. A hegy lábánál 10*