Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940
V. Adatok az 1940/41. iskolai év történetéhez
81 2-án Bezzegh Zoltán tanár vezetésével tanulmányozták a székesegyház épületét szerkezeti és stiláris szempontból, megtekintették a kápolnák freskóit. A IV. osztály tanulói május 16-án Bezzegh Zoltán tanár vezetésével kirándultak a Farkas-forrás mellett vezető úton át a Jakab-hegyre. Az V. osztály május 16-án Nyolczas Ipoly osztályfőnök és Horvát Adolf szaktanár vezetésével a pécsi Mecsek flóráját tanulmányozta a Remeterét— Lapis— Tubes—Misina—Tettye útvonalon. Május 28-án az V. osztály egészséges, fáradtságot nem ismerő része, mintegy hatvanan, egész napos, gyalog- illetve kerékpár-túrával fűszerezett kirándulásra ment, melynek célja Sikonda-fürdő volt. M. S. így beszéli el a kirándulással kapcsolatos élményeit: „A kirándulás minden diák legnagyobb öröme. Ilyenkor kimenekül a test az iskola szigorú fegyelmet követelő falai és a város merev kövei közül, s felszabadul a lélek néhány röpke órára a kötelességteljesítés súlyos bilincseiből. A gondterhelt diákból gondtalan gyermek lesz, s a kirándulás alatt elraktározott élmények egy egész élet drága kincseivé válnak. Egy szép napon osztályfőnök urunk sugárzó arccal jött közénk, és örömmel szólalt meg: „Fiúk, holnap egész napos kirándulás Sikondára!" Egyszerre kitört belőlünk a jókedv, elragadott bennünket a kamaszos féktelenség, s tanár és tanítvány nagy erőfeszítésébe került, amíg helyreállt a csend, rend és nyugalom. Azonnal elkészült a haditerv: az osztály gyalog megy Sikondára és autóbuszon tér vissza. Velünk jönnek: Nyolczas osztályfőnök úr és Fábián, valamint Bezzegh tanár urak. Ámde tüstént elénk meredt az első bökkenő: közel hetvenen vagyunk, az autóbusz pedig csak 40 utast képes befogadni. Egy gondolatvillanás, és egy izgatott hang megszólal: „Mire való a kerékpár? Tartsák fel kezüket a kerékpárosok!" Hát, uramfia, egész kis kézerdő meredt az ég felé. Tehát megoldottuk a gordiusi csomót! Húszan jelentkeztünk kerékpáros túrára, így a többiek gyalog, illetve autóbuszon tehették meg az utat. A mi vezetőnk Bezzegh tanár úr lett. Vígan tértünk haza az iskolából, majdnem felfordítottuk a házat, lázasan készülődtünk, megvizsgáltuk, megolajoztuk a kerékpárt, és egy keveset tanultunk harmadnapra. De ahogy izgalmunk és boldogságunk nőtt, úgy növekedett egy sötét felhő is nyugaton a „rohadt sarok" felől. Csüggedten feküdtünk le, de reggel annál nagyobb örömmel ébredtünk, mert ragyogó nap virradt reánk. Reggel gyors csomagolás, kapkodó reggelizés következett, majd szinte példátlan sietséggel indultunk az iskolába. A szentmisén alig találtuk helyünket. Olyanok voltunk, mint a jó vadászkutya, mikor gazdája leakasztja a fogasról a puskát. Minden idegszálunk reszketett az izgalomtól, de azért a jó Isten előtt, aki jó időt adott, férfiasan fegyelmeztük magunkat. A szentmise után szétváltak útjaink. Mi, az osztály gépesített különítményének tagjai, lU9 órakor indultunk az iskola udvaráról Bezzegh tanár úr szakszerű vezetése alatt. Nagy volt a csodálkozás a városban, 10
