Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

53 Tudós a szakjában, tudós szakjának didaktikájában, tudós a pedagógiában és tájékozott minden tudományszak módszertanában, hogy annál magasabbról láthassa sajátját. Szereti a könyveket; azok a legjobb, meghitt és belső barátjai. Szereti a könyvtárakat és a szertárát: az az ő otthona. Eszményi tanár csak a tudóstanár lehet, mert kiválasztani, érthetően, módszeresen előadni, tanítani csak az tud, aki bőségesen tud! Az eszményi fizikustanár tehát: tudóstanár, az „igaz" eszméjének munkása. 2. Nevelőtanár. Mint a jó eszméjének hirdetője, az eszményi fizikustanár nevelőtanár is, kit „alakításvágy" tölt el. Az igazságnak, a tudásnak önzetlen és fáradhatatlan közlője, átadója. Lelkének kiárasztója. Jóakaratú és segítőszándékú ember. Az ifjú értelem nehéz útjainak igaz és megértő gyámolítója. Közlőkészségű, feltáró és odaadó szándékú. Minden lelket önzetlenül értékelő, minden lelket tökéletesíteni, tudásban részesíteni szándékozó. Olyan mint a Ruhs Leander által megrajzolt bölcs perzsa költő, Sá'adi, aki forrás mellett ülve, megtépett gyöngyfüzéreit szétszórja az emberek között. Az eszmények forrásánál, ami igazat befogadott értelme, ami nemes után vágyott akarata, ami jót érzett a szíve, s ami szépet alkotott képzelete, mind-mind osztogatja. Nem törődik azzal, hogy egyik-másik gyöngyszem kemény talajra hullik, nem bánja, mert olyan természetű az a nemes gyöngy, amit a lélek érlel, hogy annál több, minél többet ad másnak. A eszményi fizikatanár: nevelőtanár, a tökéletesség, az emelkedés útjának kalauza. Lélekemelő, eszményi, nemes, mély lélek. Ütjai a nehezebben járható és nehezebben hozzáférhető szellemi-lelki utak. Világnézete: az önnevelő munka, a tökéletesedés és a tökéletesítés; a kötelességteljesítés. Filozófus lélek, akiben az értelem erkölcsösséggel párosul. Az életnek, az élet etikai tartalmának, az ember és a tudomány rendeltetésének bölcs elmélkedője, ki a természetet és benne az embert sub specie aeternitatis, a nagy távlatok szemszögéből tekinti, vallja és tanítja. Az igazi tanár nevelői lelket visz tanításába. Szeretetet szaktárgya iránt és jóakaratot tanítványai iránt. A tanulónak nem ellenfele, hanem segítője. Példakép a lélek nagyságában és a művelt magatartásban. Derű sugárzik az arcáról, megnyugtató hatású ember. Tanítása közben minden adódó alkalommal utal az erkölcsi értékekre és az erkölcsi értéktelenségekre. Tanítványaiban értékelő felfogást alakít az emberről és a világról és lelküket tisztítja, nemesíti, formálja állandóan. Az igazi értékek elfogulatlan tiszteletével, tárgyilagossággal, igazságossággal az erkölcsi rend felemelő és örömetfakasztó forrásává válik tanítványai lelkében. Tanóráinak percnyi pontosságú megkezdésével és befejezésével a kötelességteljesítés nagy erkölcsi jelentőségét vési az ifjúság lelkébe. Aki a kicsiny dolgokban nem pontos, hanem szétszórt, az nem nevelhet lelki összeszedettségre, nem fejleszthet akaraterőt. Módszere átgondolt, tanítása felelősségérzettel és kötelességérzettel teljesített. Egész egyéniségét a „céltranszcendencia, élethangulata" jellemzi. \