Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

20 elekciót a tanári belátás szabályozza. Két fontos tényre ügyeljünk. A tantervi anyag egyensúlyát tartsuk meg. Ne méretezzük túl közlésben és méltatásban pl. az elektromosságot a fizika többi része fölött. A természetben minden egyformán fontos. Szóljunk néhány szót a felső osztályban a fizika módszeréről (a megfigyelésről, kísérletezésről és az elméletalkotásról), a törvényekről, az axiómákról, a fizika történetéről, a megfigyeléssel kapcsolatban az optikai csalódások fizikájáról és a fizika nagy elméleteiről (hő-, fény-, elektron-, anyagelmélet). Nem az a főcél, hogy a természet sok törvényét ismertessük meg, vagy hogy a tanulók sok érdekes demonstrációban gyönyörködjenek, hanem, hogy a természettudományok gondolkodásmódját ismertessük meg s abban a lehetőségig járatosakká tegyük őket. Ez a cél lebegett Grimsehl előtt, mikor a fizikatanítás hibáiról ezeket írta: Arra kell törekednünk, hogy a tanulók tudjanak fizikailag gondolkodni, kombinálni. Hogyan érhetjük el ezt legjobban? Mindenekelőtt úgy, ha arra törekszünk, hogy azt a törvényt, ami környezetünkben, mindennapi életünkben előfordul, azonnal észrevegyék. Természetesen ez inkább az élet dolga. De említést teszek róla, mert természettani tanításunk legnagyobb hibájának tartom azt, hogy nem a közvetlen közelből, nem a tanulók mindennapi életében előforduló történésekből indul ki, hanem a legegyszerűbb tüneményeket is előbb mesterségesen készített ,,mű"-szereken mutatjuk be úgy, hogy a tanulók — még ha belebotlanak is, akkor sem veszik észre, hogy tulajdonképen most fizikai eszközzel állunk szemben, melynek törvényeit már tanulták s nem tudják semmíképen sem felfogni, mint kellene itt ezen törvényeket alkalmazni. Tanulnak például emelőről, de nem tudják, hogy saját karjuk is emelő, hogy az ajtó kilincse sem más s hogy az olló is tulajdonképen ezen típushoz tartozik. Ismerik a hangok absolut és relativ magasságát, de ha hangszert vesznek kezükbe, már azt gondolják, hogy minden másra emlékezhetnek, csak arra nem, amit erről a természettanban tanultak. Tudják a fénytörés törvényeit, de például alkalmazni, ha tükörbe néznek, ha fürdés közben a vízben hasonló jelenségeket látnak, már nem ismerik és így tovább." Legyen tehát fizikatanítás tárgyi célú is, legyen életszerű, legyen a fizikai világkép fejlesztője. A III. osztályban nem kell tárgyalni a következő fejezeteket: hoszszúság-terület- és térfogatmérés, a fajsúly meghatározása, az erőparallelogramma tétele, a mozgások függetlenségének elve, a hajítás, a körmozgás, a centrális erők, Pascal elve, a Brahma sajtó, a turbinák, a hőmennyiség, a fajhő, az olvadási és párolgási hő pontos meghatározása, az optikai képszerkesztések, a hangskálák, a mágneses indukció, az elektromos feszültség mérése. A felső osztályban elhagyandók: az inkább látványosság és szórakoztatás céljára való elektrostatikai kísérletek, a Gauss-féle mérlegelési módszer, az Archimedes-féle csigasor, a folyadékok kifolyási sebessége, a barometrikus magasságmérési képlet, a kombinációs hangok, Rumford és Ritchie fotométere, a színes polározás. Röviden tárgyalandók: a merev testre ható erők összetétele, a csavar, az ék és a csigasor, a Föld gravitációs tere, Foucault ingakísérlete, a rugalmasság, az ütközés, a tehetetlenségi nyomaték, a hangskálák (csak a diatonikus kell!), a légkör hőtüneményei, a lencsék képletei, a fosfo-