Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

21 rescencia és a fluorescencia, a kettős törés (Nicol hasáb), az egész elektrosztatika, a galvánelemek. Az alapelvet kell tárgyalni a következőknél: turbinák, robbanó motorok, el. statikus gépek, fő- és mellékáramkörű gépek, a víz-, gőzés légfűtés, a repülés fizikája, a rádió, a hangos film, a televízió, az atomelmélet (korpusculáris), a kvantumelmélet. IRODALOM: Bartos Fülöp: Maximális és minimális tantervekről. Orsz. Középisk. T. Közi. XXVII. 45. Pauler Ákos: A rendszer a tanításban (a ,.megfordított túlterhelésről"). Magyar Paedagogia, XII. 2. 71. Péch Aladár: A fizika tanításának fejlődése középiskoláinkban. Magy. Paed. XLVIII. 1. 45—57. Kelemen Ignác: Reformtörekvések a természettudományi oktatás terén. Magy. Paed. XVIII. 8. 469—477; XVIII. 9. 564—582, XVIII. 10. 631—642. Szabó Gábor: A fizikának néhány, a tanítás szempontjából nehezebb része. Budapest, 1935. Bethlen G. Ir. és Ny. Rt. Fornwald József: A fizika tanítása nálunk és külföldön. Magyar Középisk. XXIV. 9—10. 151—160. 1931. Pogány János: A fizika tanításának reformja Németországban. F. és K. D. L. IX. 2. 36—42. 1939. Vermes Miklós dr.: A modern fizika tanításunkban. F. K. D. L. IX. 2. 42. Erziehung und Unterricht in der Höheren Schulen. Weidmannsche Verlagsbuchhandl. 1938. (u. e. ism. Magy. Paed. XLVII. 7—8. 1938.) A természettudományok a német középiskolák új tantervében. A Cselekv. Isk. VII. 5—6. 299. III. A fizikatanítás útja. Ez a didaktikának általános elveihez igazodik. Mégis a következő irányvonalakat kell szemmeltartani. a) A fizika tanítása a fizikai kutatás szelleme szerint történjék: vagyis az indukció és kisebb fokban a dedukció útján. Az iskolában nem teljes indukcióval dolgozunk. Fontos annak a megértetése, hogy a teljes bizonyossággal való általánosításhoz elégséges egyetlen kísérlet is, ha a jelenségek közt szükségképeni, oksági viszony van. Ezt az oksági viszonyt a körülmények változtatásával tüntetjük ki. Ha erre utalunk, nem fejlődik ki a tanulókban a könnyelmű általánosításra való hajlandóság. Az elemzés, fogalomalkotás, indukció és dedukció az ismeretszerzés természettudományos módszerei. Első három a kísérleti, a negyedik az elméleti fizikában túlnyomó. Ezért a fizikában nem szabad mellőzni az elméleti részeket sem teljesen! A dedukció révén győződhetünk meg arról, mennyire érvényesek általánosságban az egyes tapasztalati tényekből vont következtetések. Természetszerűleg a dedukcióhoz a megfelelő kiindulási alapot az indukció, a kísérlet adja. b) Másodszor empirikus alapon történjék, azaz megfigyeléssel és kísérlettel. A kísérletnek olyan szerepe van a fizikában, mint a gondosan