Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

8 1. E humanisztikus nevelő célban elsősorban az értelmi, logikai nevelés domborodik ki. A fizika tanításával az érzékek helyes használa­tára, pontos megfigyelésre, a megfigyeltek szabatos fogalmazására, a tények helyes elemzésére, helyes következtetésre és igazságszeretetre kell nevelni. Az értelem iskolájának kell lennie. Fejlesszen egészséges valóságérzéket, neveljen gondolkodásra és elmélyedésre, ébressze és fej­lessze a természettudományos munkálkodás nélkülözhetetlen eszközeit: a pontosság, a kitartás és az önbírálat erényeit. Közvetlen éles megfigyelés, a megfigyelt tények tárgyilagos, világos és szabatos leírása, a jelenségeket előidéző okok logikus nyomozása, az okok egymásközötti összefüggésének, a törvényeknek megállapítása, az induktív gondolkodás iskolája, a quantitativ érzék fejlesztője. Tyndall szerint a fizika jól tanítva éppen intellektuális szempontból a legnagyobb értékű. Fejlessze a kauzális gondolkodást. Tanítson elvonatkoztatni az egyedi észrevétel elszigeteltségétől és egyetemes nézőpontok szerint gondolkodni. Növelje az érzékszervek használatának biztosságát, fejlessze a mérlegelőképességet. Szorítsa a gondolkodás csapongó szárnyalását a valószerűség korlátai közé, de szoktasson emellett nagyvonalú áttekin­tésekhez, távlatokhoz, az anyag és a részletek fölé való emelkedéshez. Érleljen: értelmi hajlamokat, tárgyilagosságot, önbizalmat, mások tudásának elismerésében való készséget és növelje az emberi művelődés eredményeinek és értékeinek megbecsülését. (E. R. Jaensch— Fr. Althoff: Mathematisches Denken und Seelenform. J. A. Barth, Leipzig, 1939.) Neveljen pontos, lelkiismeretes, odaadó, tökéletes munkára, intellektuális becsületességre. A fizika tehát nevelő célja képen nemcsak tény- és törvényisme­reteket ad, nemcsak technikai pályára készít, hanem az általános mű­veltség formai kereteit is szolgálja. Poske a „Zeitschrift für den physika­lischen und chemischen Unterricht" c. folyóiratot (1887.) a következő szavakkal nyitotta meg: ,,A fizikatanítás célját és útját a fizikának mint tudománynak a lényege és módja határozza meg. A fizikai megismerés lényegében nem egyéb, mint belátás azon tények közötti összefüggésbe, amely az anyagra és annak állapotváltozásaira vonatkozik. Ezen meg­ismerés alapjaira és irányaira kell a fizikai oktatásnak megtanítania. Ezen megismerésnek nemcsak a tartalmát kell nyújtania, hanem azt is, hogy miként jön létre ezen megismerés. Mert csak úgy lesz képes meggyőző­dést teremteni arról, hogy a tárgyakról és a folyamatokról biztos isme­retet lehet szerezni. Világosan és élesen ki kell dolgoznia e célból azon gondolatfolyamatokat, amelyek igénybevételével a fizikai ismereteket most is szerzik ..." A fizika logikája tipikus példákat nyújt olyan fel­adatok korrekt megoldására, amilyenek elé gyakorlati gondolkodásunkat a közönséges és a tudományos élet egyaránt a legtöbbször állítja. Nem kell nagy ismeretanyagot átadnia, hanem inkább a fizika szellemét kell elültetnie a tanulók lelkébe, mert nem a kész ismeretek átadásának tényében, vagy megtartásában van a nevelő értéke, hanem a fizikai meg­ismerés útjának megismertetésében illetőleg átültetésében. A fizika lélek­formáló erő; tudományos lelkületet és lelki nyugodtságot ad. A természet­tudományos műveltség nem jelent természettudományos ismerethalmazt,

Next

/
Thumbnails
Contents