Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

VIII. Adatok az 1939/40. iskolai év történetéhez

65 virágoskertek között haladva, rövid kapaszkodó után csakhamar elérték a fiúk a Magaslati-utat. Már itt is frissebb, jobb a levegő és festői kép tárul eléjük: előttük az öreg Mecsek, mögöttük a négy tornyú székesegyház emelkedik az ég felé; jól kivehetők a patinás, zegzúgos pécsi utcák, a pályaudvarra befutó vonatok, a vásártéri sokadalom, a Megyerikertváros. Rövid gyönyörködés után tovább indulnak és végig mennek a Magaslati-úton, megmásszák a Tettye szikláit, beérnek az árnyas, madárdalos erdőbe és a meredek magasságban kígyózó Miléva-úton végighaladva, a Francia emlékhez érkeznek, melynek büszke sasmadara letekint a városra; egykor Napoleon csapatainak zászlóján lobogva, büszkén járta be a félvilágot. Önkéntelenül is a nagy világeseményekre terelődik az ifjúság figyelme és megilletődve emlegeti a nagy francia-angolnémet háború legfrissebb eseményeit; pihen és elfogyasztja útravalóját. Majd felkerekedik, megtekinti a nagy kényelemmel berendezett Üdülőszállót, a Mandulás felé indul, a Bokor-pihenőnél ismét megállapodik és felfigyel az ott gyakorlatozó híradós katonákra, megtekinti annak az összekötő útnak az építését, amely a Mandulástól a Báránytetőig halad, elbeszélget a dolgozó munkásokkal, akik azt mondják, hogy ezt az új utat már június hónapban átadják a forgalomnak. Kis pihenő után a Vágáson és a Visy László-úton ereszkedtek le a városba és egy kellemes sétagyaloglás emlékeivel tértek otthonukba. Másnap a szomorkás idő ellenére is vidám hangulatban sokkal fárasztóbb menetelésre vállalkoztak. A Nagyszkókó (Buzássy Ábel-út) és Bálicsvölgy műútjain át a meredek és kanyargós Krajcár-úton feljutottak az Aranyhegy—csurgói műútra a szakszerűen restaurált Donatus-kápolnához; innen az Istenkúti-műúton és Közép-Daindolon keresztül Orfű irányában erdei irtáson keresztül felkapaszkodtak a Lapisi-vadászházhoz, ahol megpihentek és ozsonnáztak a vadon erdő ölén. Majd friss léptekkel nekivágtak a szálerdőnek és az ózonos levegőt élvezve, a változatos kilátásban gyönyörködve a Rotary-út déli lejtőjén, a Gyarmathy Miklósemlékkeresztnél megállapodtak, mert innen elragadó kilátás nyílik a déli és délnyugati tájra, és egy kis megilletődés fogta el a legszilajabb szíveket is. Előttünk a Makár-, a Jakabhegy, lábánál Patacs oszloptornácos festői házaival, Kővágó-Töttös, Kővágó-Szőlős, Boda és Bakonya, Cserkút és Magyarürög, Mecsekalja és Szentkút, délre a pellérdi halastavak látszottak. Ütjukat tovább folytatják a Misina—

Tubes gerincen, elérkeznek a Misinára; változik a kép: délre alattunk a város egész arculata, azontúl a siklósi hegyvonulat és a Szársomlyó hegyes kúpja látszik, majd a szlavóniai hegyek ködbevesző láncolata. Egymásután csattantak el a fényképezőgépek. Itt már olyan verőfényes, tiszta időnk lett, hogy Harkányfürdő és mögötte a Dráva víztükre is kivehető volt; délkeleti irányban pedig elláttunk Mohácsig, sőt még a Duna csillámló folyását is követhettük! Mindeddig áhítatos csendben tették meg az utat, mert a jó túrista jó szokása, hogy nem zavarja az erdő csendjét és az éneklő madarakat. Itt azonban a jókedv tetőpontra hágott, Török Jóska, az osztály pikulása teli tüdővel fújta a szebbnél-szebb nótákat és énekelve, felvirágozva ereszkedtek le ismét a Vágáson, hogy otthonukba térve, jó étvágygyal üljenek az ízletes ebédhez egy megkapóan kedves kirándulás után. Okt. 2-án kora reggel indult a VIII. osztály Nyolczas Ipoly és Hang Dániel dr. tanár urak vezetésével, hogy megtegye utolsó osztály-kirándu5