Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

VIII. Adatok az 1939/40. iskolai év történetéhez

64 Mi azonban nem voltunk befolyásolhatók és hamarosan beszálltunk az intézet előtt várakozó két társasgépkocsiba s megindultunk, hogy megcsodáljuk a híres abaligeti cseppkőbarlangot. Nemsokára kiértünk a városból. Szépen művelt szőlődombok között vezetett utunk. Azután egyre magasabbra kanyarodott a gépkocsi, és elértük a Mecsek egyik legszebb részét. Joggal nevezik ezt a részt a Mecsek barátai „Magyar Svájc '-nak. Ózondús levegőjű, gyönyörű fenyvesek között vezet itt az út. Néhány helyen megszakad a fák összefüggő láncolata és gyönyörű a kilátás a hegy lábánál elterülő vidékre. Azután ismét tünedezni kezdtek a fák, és megérkeztünk Abaligetre. Közben már úgylátszik a nap is meggondolta magát, és előmosolygott a felhők mögül, így hát ragyogó napsütésben indultunk a barlang felé. Minthogy egyszerre csak 15-en fértünk be a barlangba, több csoportra oszoltunk. Míg az egyik csoport a barlangot nézte, a többiek nagyszerűen szórakoztak a barlang előtti téren. A vezető meggyújtotta lámpáját és mi beléptünk a barlangba. Ahogy szemünk mind jobban és jobban hozzászokott a világításhoz, úgy nőtt a csodálkozásunk is fokról-fokra. Megcsodáltuk a víz hatalmas munkáját, mely nemcsak kivájta magának a barlangot, hanem szebbnél-szebb cseppkőalakulatokkal fel is díszítette azt. Elővettük képzelőerőnket és a vezető magyarázata nyomán felismertük a különböző alakú cseppkövekben a „Koronát", a „Függőhidat", a „Pisai ferdetornyot", a „Mária szobrot", a „Tabernákulumot", a „Krokodilust", a barlang végén lévő „Pokol tornácán" pedig szinte úgy éreztük, hogy az alvilági Styx folyó partján állunk. A vezető magyarázatát néha koppanások szakították félbe, melyek a barlang alacsony oldalának és az egyes hosszabb diákok fejének heves érintkezéséből keletkeztek. Végre az utolsó csoport is kiért a barlangból. Ekkor megebédeltünk, majd ebéd után még egy darabig a barlang előtti pompás réten szórakoztunk. Fél 4 felé beszálltunk a társasgépkocsiba és megindultunk hazafelé. Az utat nótázással tettük rövidebbé. Amikor végre megérkeztünk és az intézet előtt kiszálltunk a gépkocsiból, mindegyikünk úgy érezte, hogy egy nagyszerűen sikerült kirándulás emlékével lett gazdagabb. Május 3-án Bezzegh Zoltán tanár vezetésével a pécsi városi múzeumban voltunk és a magyar festők ott elhelyezett képeit tekintettük meg. Megcsodáltuk Munkácsy arcképeit, Benczúr tájképeit, Székely Bertalan tanulmányait. A szaktanár úr magyarázata nyomán megértettük Csók, Rudnyánszky és számos más mai magyar festő modern technikájú képeit. Miután a képeket megnéztük, a másik szobába mentünk, ahol a magyar népművészet alkotásaiban gyönyörködtünk, végül pedig egy szépen berendezett magyaros parasztszobát látogattunk meg. Harmadik osztálykirándulásunkat május 16-án hajtottuk végre Ispánovits Alajos dr. tanár felügyeletével. Célunk a Kisrét volt. Az osztály egyik része számjátékozott, míg a többiek labdarúgással szórakoztak. Sajnos megeredt az eső, és ezért 11 órakor megindultunk hazafelé. VII. osztály. Május 16-án és 17-én testet-lelket felüdítő félnapos kirándulást tett az osztály Böröcz Marcell dr. osztályfőnök vezetésével a szép vadvirágos Mecsek erdőségeibe. Mindkét esetben reggel nyolc órakor indult az osztály a Kardoss Kálmán-, Radonay-, Klimó-, Árpád-utcákon keresztül ki a szabadba. Az első napi menetelés útiránya tovább a Székely Bertalan-út volt, amelyen pompás szőlőkertek és bájos villák,