Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

VIII. Adatok az 1939/40. iskolai év történetéhez

50 váltó. Mily más volna az emberiség arculata, ha ezt az elvet tartaná szem előtt és törekedne megvalósítására. A lélek kiművelése csak akkor lehetséges, ha az Isten elgondolásai, elvei szerint történik s az Ő vezetése és irányítása mellett valósul meg nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. A hit világa csak akkor melegít, ha nem marad pusztán elméleti alapon, hanem lehajol a szenvedő, küzködő emberhez s szívét keresi és találja meg. Madách Imre mondása, hogy „könnyű ott az értelemnek kacagni, hol a szívek megrepednek", mindig igaz marad. Krisztus Urunk által nekünk adott hitet pedig főképen az jellemzi, hogy melegít, gyógyít, s írt ad a szenvedő léleknek. Ez az elgondolás vezette intézetünket is, éppen szerzetespapi lényegénél fogva, hogy amikor a reábízott ifjúság lelkét Istenhez akarja felemelni, necsak elméleti síkban mozogjon, hanem ránevelje az ifjúságot arra, hogy csak akkor élhet igazi keresztény életet, csak akkor melegíti fel őt Krisztus, ha hitélete gyakorlati. A napjainkban oly szembeötlően a megvalósulás felé közeledő világaposztáziát is csak akkor lehet megelőzni, ha az ifjúság lélekben és a gyakorlati életében hű marad Krisztushoz és az általa hirdetett elvekhez. Ezért törekedtünk arra, hogy mindaz, amit az ifjúság az exhortációk, vallástan- és egyéb órákon hall, az ne csak a pusztába kikiáltott szó legyen, hanem valósítsa is meg a mindennapi életében. Az ifjúi lélek hajlékony, neveléssel és szoktatással elő lehet varázsolni lelkéből az ott szunnyadó sok nemes, szép és értékes tulajdonságot. Igen elhibázott felfogás az a vélemény, hogy engedni kell az ifjúságot, hogy önmaga fejlessze és élje lelki életét. Vezetés, irányítás és sokszor feddés nélkül az a veszély forog fenn, hogy ismeretlen, járatlan és veszélyes utakra téved. Míg ellenben, ha már zsenge korában arra neveljük és érthetően megmutatjuk neki, hogy a hitnek csak akkor van értéke, ha az nem üres elgondolás, hanem megvalósítható és megvalósított tett, akkor ezáltal oly készségre tesznek szert, amelynek gyümölcsei akkor tűnnek csak igazán elő, amikor férfiúvá serdülve egymaga köteles lelkéről gondoskodni. Valláserkölcsi nevelésünk főmotívuma tehát az, hogy fiaink necsak tanulják, hanem éljék is hitüket. E célt szolgálta vasár- és ünnepnapokon a szentmise és szentbeszéd hallgatása. Az iskolai év folyamán ötször járult az ifjúság a szentségekhez (év elején, Szent Imre herceg ünnepén, karácsonykor, húsvétkor és az év végén), de ezen a hivatalos, az egész ifjúságra kötelező időpontokon kívül az ifjúság igen nagy része járult havonkint a szentségekhez, sokan hetenkint, sőt naponkint. Minden hónap első péntekjén megtartottuk a Jézus Szíve ájtatosságot. Reggel diákmise volt szentségkitétellel, a szentáldozáshoz azonban szabadon járultak. Örvendetes jelenség, hogy ifjúságunk tetemes része önként elvégezte a nagy kilencedet. Megjelentünk a szokásos egyházi körmeneteken (feltámadási körmenet, Űrnapja, belvárosi úrnapi körmenet, Szentháromság körmenet, Szent Flórián, a város fogadalmi ünnepén tartott körmenet). Nagypénteken a pécsi szentsíroknál végzett ifjúságunk a tanári testület vezetésével szentséglátogatást. A szentelmények által biztosított kegyelemforrásokat sem hanyagolta el az ifjúság: résztvett a Szent Balázsáldáson és a hamvazáson.