Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

VIII. Adatok az 1939/40. iskolai év történetéhez

47 a katolikus és társadalmi intézmények egész sorát. Budapesten még fokozottabb erővel folytatta áldásos működését, de sokoldalú elfoglaltsága mellett is lélekben mindig hű maradt Pécs városához. Szívesen jött vissza; szívesen beszélt pécsi emlékeiről. S mikor a gimnázium 1935-ben új épületet kapott, örömmel jött el, hogy egykori Alma Matere új otthonának felszentelését Virág Ferenc püspök úrral és Werner Adolf dr. zirci apátúrral elvégezze. Az elmúlt isk. év Te Deum napján tartott beszédjében tanúbizonyságot tett arról, hogy életének nagy cselekvő munkájához az indítást e szép mecsekalji városban kapta. Igen, innen vitte magával azt a prófétai ihletet, amellyel lelke mindig a magyar jövő útjait járta, s amellyel a magyar élet reménységét: az ifjúságot — kicsinyt és nagyot egyaránt — szerette, oktatta, nevelte. S élete alkonyán ide tért vissza — nyugalomba. De ekkor is még mennyi tervet szövögetett lelkében, mennyit akar még dolgozni az általa életrehívott intézményekért s ezek között elsősorban az Emericanáért. Az Ür azonban magához hívta hűséges szolgáját. Iskolánk ifjúsága szept. 29-én résztvett az ünnepélyes gyászmisén, amelyet a boldogult lelkiüdvéért Endrédy Vendel, zirci apátúr mondott, délután pedig testületileg jelent meg a beszentelésen, amelyet Virág Ferenc, pécsi megyéspüspök úr végzett. Az énekkar gyászénekkel búcsúzott a nagy halottól, aki intézetünknek annak idején kiváló énektanára is volt. — A beszentelés után úgyszólván a város és a vármegye közönségének minden számottevő tagja kísérte el a Nagy Lajos- és Pius-gimnázium, továbbá a Szent Erzsébet-leánygimnázium sorfala között a temető kapujához a koporsót, amelyet az emericanás ifjúság tisztelgése mellett autóba helyeztek s a jelenlevők könnyes szemmel mondtak utolsó Isten-hozzádot a Pécs városát örökre elhagyó Bitter Illésnek, akit másnap — október 30-án — Budapesten országos részvét mellett a kerepesi temetőben helyeztek végső nyugalomra. — Bitter Illés emlékét az Egyház, a magyar haza és a Ciszterci Rend mindig megőrzi, mert: „Világító és hevítő élet volt. Lelkének clairvauxi ragyogása és lendülete áldott ékessége volt Rendjének és vele a mindig jobbra vágyódó és nevelő keresztény magyar gondolatnak. A krisztusi kegyelmi fény egyetlen sugara sem veszett el, vagy csorbult ki rajta. Hűséggel és rendületlenséggel szentelte meg a hit és tudás földi világában az Úr nevét ós szándékait." (Rendi gyászjelentés.) Április 14-én szomorú hír érkezett Budapestről: Varga Ottó dr., a budapesti Szent Imre-gimnázium hittanára 38 éves korában meghalt. A boldogult intézetünknek volt kiváló növendéke, az 1931/32. isk. évben pedig hittanára. A kötelességteljesítő, lelkiismeretes ember példaképe volt. Mindig szívesen tért vissza régi iskolájába s a tavalyi isk. évben örömmel vállalta nálunk az ifjúsági lelkigyakorlatok vezetését. Míg élt, sok ifjú léleknek volt irányítója a boldog örökkévalóság felé; hisszük, hogy e munkájáért az örök Bírónál már jutalmat kapott. Temetése napján az ifjúság gyászmisében imádkozott a boldogultnak lelkiüdvéért. Chinorányi Ede, ciszterci rendi áldozópap, ny. gimn. tanár április 25-én 75 éves korában Zircen meghalt. A boldogult 1909/10—1920/21. között iskolánkban a természetrajzot és földrajzot tanította s nagy érdemeket szerzett a természetrajzi szertár rendezésével és a tanári könyvtár vezetésével. Nagyszámú tanítványai mindig szeretettel emlegették volt tanárukat. A temetés napján — április 27-én — gyászmise volt a bel-