Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

V. Német nyelvoktatásunk néhány kérdése

19 geben stb. Arra is ügyelek, hogy az igeragozás további gyakorlására más-más időbe tegyem a magyar mondatot. Az öröm: die Freude —: nagy örömöm lesz holnap: morgen werde ich eine grosze Freude haben, eltalálni valamit: treffen-a-o: a baltával egy fácskát találtál el: Mit dem Beile hast du ein Bäumchen getroffen; a váll: die Schulter-n; vállaim már erősek: meine Schultern sind schon stark, kräftig stb. Ahol alkalom kínálkozik hozzá, felfrissítem a régebben tanult grammatikai és kifejezésbeli ismereteket is. A Tanterv előírja, hogy a nyelvkészség tudatosítása végett gondoskodjunk a nyelvtani ismeretek elsajátításáról és ébrentartásáról. De nem szabad elfelejtenünk azt, hogy élő nyelvet tanítunk. Nem állítjuk, hogy a nyelvtan a nyelvtanítás legfontosabb tényezője, de a nyelvtan nélküli nyelvtanítást sem tartjuk helyesnek. Nem ragaszkodhatunk azért a grammatikai rendszer egymásutánjához, hanem mielőbb közöljük a tanulóval mindazokat a nyelvi alapismereteket, melyek egyszerű mondatok alkotására, tehát a beszédgyakorlatokra képesítik. A nyelvtan megtanulása nem a nyelv szerkesztéséhez szükséges elengedhetetlen kiinduló alap, hanem a nyelv gyakorlati használatából elvont törvényszerűségek rendszeres egybefoglalása a nyelv tudatos használata érdekében. A nyelvtan elsajátításával magát a beszélgetést könynyítjük meg. Az alaktant, valamint a hangtani változásokat a tanuló legkönnyebben az olvasmány alapján ismeri meg. Valamikor először a nyelvtani ismereteket sajátították el a tanulók és a megfelelő olvasmányokkal gyakorolták, vagy egyszerűen nyelvtani rendszerben haladva a tanár megmondta, hogy meddig kell a nyelvtant megtanulniok; ma induktív eljárással tanítjuk a nyelvtani kategóriák legnagyobb részét. Az olvasmányból a megfelelő példákat a táblára írjuk egymás alá, és megkérdezzük a tanulókat, hogy ki veszi észre a közös vonást a felírt mondatokban. így közös osztálymunkával állapítjuk meg a szabályt, a tanulók részt vesznek a törvényszerűségek megalkotásánál és jobban meg fogják jegyezni maguknak, mert nagyobb érdeklődést tanúsítanak így iránta. Ezt az induktív módszert elsősorban a nyelvtanulás alsó fokán használjuk, a felső fok feladata azután az így szerzett sokfelé ágazó ismeretek összegyűjtése, rendszerbe szedése. Csak a múlhatatlanul szükséges ismereteket tanítsuk! A ritkán előforduló kivételek megtanítása nem lehet célunk. A legfőbb nyelvtani ismereteket tehát induktív eljárással tesszük érthetővé a tanulók előtt. Arra kell azután törekedni, hogy az ily módon öntudatossá vált szabályt sok példán gyakoroljuk a tanulókkal, míg szinte automatikussá nem válik náluk, mert beszéd közben nem gondolunk nyelvtani szabályokra. E nyelvtani kategóriákkal a beszédkészséget kell fejlesztenünk és pedig állandó gyakorlással. Azokkal a grammatikai jelenségekkel kell legbehatóbban foglalkoznunk, melyek magyar fülnek szokatlanok, nyelvünk megfelelő alakjaitól eltérnek. A fentebb említett helyesejtésen kívül — melynek egész német oktatásunkon végig kell vonulnia — ilyenek a birtokos eset, a jelzők, az állítmányi melléknév és a szórend. A birtokos eset használatát már ismerik a latin nyelvből, mégis sok gyakorlást kíván. Nehezebben érti meg a tanuló ^ jelző r tfozását. A magyarázatban lépésről-lépésre haladva kell ezt v< ük megél tni. f 2*