Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

III. † Bitter Illés

III. BITTER ÍLLES 1868. OKT. 22. — 1939. SZEPT. 26 Ünnepi megemlékezés az intézet 1940. május 26-i hangversenyén. Ötven évvel ezelőtt fiatal cisztercirendi szerzetestanár jött a pécsi gimnáziumba. A lelke telve volt idealizmussal, a szíve örömmel, hogy rendjének elüljárósága ide küldte, ahol otthon érezte magát. Mert hiszen alig néhány esztendeje mult csak, hogy mint a pécsi cisztercirendi főgimnáziumnak jeles növendéke érettségi vizsgát tett. És most visszajött a fiatal tanár, a szomszéd megyéből származó Bitter Illés ismét ebbe a városba, ahol diákkorát töltötte. Ahol annak idején sokszor meg-megállt az éppen akkoriban újjáépülő székesegyház előtt és érdeklődéssel, csodálkozással nézte, hogyan teremtődik meg a nagy szorgalommal és kitartó türelemmel gondosan egymásfölé helyezett kövekből, téglákból a monumentális alkotás, hogyan lesznek a sivár felületű, csonka toronytörzsekből az új stílus remekeinek elismert, művészies vonalú, égbemagasuló tornyok, hogyan kerülnek a készülő műre szobrok, faragványok, ékes díszítések. Mindennapi látványa volt ez a munka az akkori Pécsnek, de a fogékony léleknek talán többet is jelentett egyszerű látványnál: élményt és tanulságot. A régi városba visszatért szerény fiatal tanár nevét nemsokára ismerni kezdték. Nem azért, mert a város akkor bizony még kicsiny volt. Féligazság csupán, hogy kicsiny városban mindenki mindenkit ismer, mert kisvárosban is lehet ismeretlenségben maradnia annak, akit nem érdemes észrevenni. Bitter Illést nagyon hamar észrevették, tisztelni és értékelni tudták. Először a diákjai szerették meg a kiváló tanárt, amikor látták, hogy egész lelkét nekik adja. Azután megszerették azok, akik a templom szószékéről hallották meggyőző erejű, bátorhangú szónoklatait. Lassankint a város egész társadalmának érdeklődése feléje irányult, mert mindenkinek látnia kellett a benne rejlő nagy értékek fokozatos kibontakozását. Bitter Illés rövid idő alatt a szónak legnemesebb értelmében nagyon népszerű lett Pécsett. Ennek magyarázatát az ő egyéniségének sajátos jellege adja meg. A fő-jellegzetessége az a páratlan szervező képesség és erő, amellyel Isten megáldotta. Amit kezébe vett, azt sikerre tudta vinni. Nem ismert megállást, lankadást, leküzdhetetlen akadályt. Erre született, mert ilyes-