Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

I. † XI. Pius pápa

6 más volna a világ, ha a boldogult pápa elgondolása szerint mindenütt Krisztus törvénye, elve érvényesülne. A lélek békéjét tartotta szem előtt XI. Pius pápa akkor is, amikor az egyes államokkal konkordátumokat kötött. E konkordátumok az ő uralkodásának egyik jelentőséges eredménye gyanánt fognak szerepelni az Egyház történelmében. Az Egyház természetesen sohasem mondhat le azokról az anyagi eszközökről, amelyek az ő szellemi, lelki munkásságát biztosítják, de e konkordátumokban mindig a lelki működés biztosítása jut erőteljes kifejezésre, még akkor is, amikor esetleg, mint a lengyel és román konkordátumokban, ősi jogokat és értékeket kellett feláldozni. Nem múló földi javakra akarta építeni Isten országát, hanem a lelkiség erős pilléreire. Az egyének lelki békéjét akarta a nagy pápa biztosítani akkor, amikor kiadta értéküket soha nem vesztő enciklikáit, amelyek hivatva vannak, hogy az emberek szeme elé állítsák a katolikus házasság ideálját, a szociális kérdés keresztény megoldását. Erős, energikus szavakkal mutat rá azokra a hibákra és tévedésekre, amelyek csak zavart és békétlenséget támasztanak a lélekben, mert eltérnek Krisztus törvényétől. Az egyetlen megoldás csak az lehet, ha az ember egyénileg is visszatér Krisztushoz. Az egész világra kiterjedt a figyelme. Nagy szeretettel fordult azok felé, akik még a pogányság sötétségében sínylődnek. Mint isteni Mestere, ő is tanította az egész világot, hiszen papjai, misszionáriusai által a legelhagyottabb helyeken, a legsötétebb vadonban is megjelent. Valóban ráillik a név: missziós pápa. A missziós tevékenység az ő indítására vesz hihetetlen arányú lendületet, nemcsak anyagiakban, bár ez is igen nagy, de még inkább a missziós gárda kiépítésében, mely XI. Pius uralkodásának egyik legfőbb sikere. Emberek, nemzetek versengenek, hogy minél több egyént állítsanak az evangélium-hirdetés szolgálatába. Az eredmény ennek a szent buzgalomnak meg is felel. Népek, nemzetek hajtják fejüket a keresztvíz alá s amit az Egyház veszít a hanyatló Európában, azt sokszorosan visszanyeri a missziós területeken. Köteteket lehetne írni XI. Pius működéséről. Figyelme mindenre, még a legaprólékosabb dolgokra is kiterjed. Atyai szeretettel hajol le az elesettekhez, szenvedőkhöz, elnyomottakhoz s fájdalmukat az ő atyai szíve is átérzi. És ennek a nagy embernek mennyi szenvedésben, megnemértésben, rágalomban volt része. Ebben is méltó tanítványa Mesterének. Nekünk magyaroknak még jobban kell éreznünk, hogy mily sokat veszítettünk benne. Megcsonkíttatásunk, megalázásunk idején sohasem hiányoztak vigasztaló szavai. Valahányszor magyar zarándoklat ment Rómába, mindig különleges szeretettel fogadta, hogy megmutassa, mennyire együttérez szenvedéseinkben velünk, mennyire szívén fekszik hazánk sorsának jobbrafordulása. Nem egyszer adta tanújelét annak, hogy menynyire megbecsüli nemzetünket, amely oly sokat tett a kereszténység védelmében. Az a Krisztus, akinek oly méltó helytartója volt a földön, bizonyára nagyjai közé fogadta be az örök boldogságba.