Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

II. XII. Pius

III. Öröm és boldogság töltötte el az emberek szívét, amikor a rádió 1939. márc. 2-án este világgáröpítette az örömhírt: Pacelli Jenő bíboros személyében, aki a XII. Pius nevet vette fel, újra főt nyert az Egyház. Ez az öröm osztatlan volt az egész világon, mert XII. Pius személyében olyan ember került a pápai trónra, akit az egész világ szeretett, tisztelt és becsült már mint bíborost is. A szenzációra éhes világ boldogult XI. Pius halála után mindjárt felvetette a problémát, vájjon milyen politikai irányú pápát választ a bíborosi testület, mintha az Egyház élete és tekintélye politikai hatalmon alapulna. S mily megnyugtató a jóakaratú emberek számára, hogy amikor a világ fejedelmei hiába tárgyalnak a békéről s a meddő kísérletek után inkább fegyverkeznek, akkor a különböző nemzetek fiaiból álló bíborosi testület a béke jegyében az Egyház történetében szinte páratlanul rövid idő alatt megegyezésre jut a legfontosabb állás, Isten helytartósága betöltésében. Megnyugtató ez, mert látjuk, érezzük, hogy igenis a béke lehetséges, megvalósítható, de csak akkor, ha az emberek Krisztus szeretetétől vannak áthatva. Lehetséges a béke a nemzetek közt, ha biztosítjuk annak előfeltételét, az igazságosságot, amit az új pápa jelmondata oly tömören fejez ki: Opus iusíitiae pax. Pacelli Jenő ifjúságától kezdve azon az úton haladt, amelynek méltó betetőzése a pápai trón. Bármerre ment, bárhol működött, mindig Krisztus szellemét vitte magával. Közvetlen, kedves, megnyerő modora, de emellett aszketikusan szent egyénisége által mindenkinek, még ellenségeinek szeretetét is megnyerte. Egész élete áldozat volt Isten oltárán, de a legnagyobb áldozatot akkor hozta, amikor elfoglalta Szent Péter örökét. Az Egyház hajójának kormánya újra biztos kezekben van s ha vihar veszi is körül ezt a hajót, elsüllyedni mégsem fog, mert a végső győzelem Isten országáé. A többi nemzet közül mi magyarok érzünk talán legnagyobb örömet, hiszen nem is oly rég volt alkalmunk az ő nemes egyéniségét megismerni és megszeretni. XII. Pius pedig minden bizonnyal elevenen emlékszik azokra az ünnepélyes napokra, amelyeket mint XI. Pius pápa követe s személyének képviselője a budapesti XXXIV. Eucharisztikus Világkon-