Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

I. † XI. Pius pápa

I. A sötét éjszakában lecsapó villám után még sűrűbb a sötétség, a mennydörgés elhangzása után még nyomasztóbb a csend s a pusztában álló magános fa kidőlése után még nagyobb a sivárság. A nagy emberek, világító fáklyák távozása után még jobban érezzük az űrt, amelyet maguk után hagynak. Ez volt az egész katolikus világ érzése, amikor XI. Pius pápa, Krisztus földi helytartója 1939. február 10-én, a hajnali órákban lehunyta szemét s küzdelmes földi életét felváltotta az igazaknak osztályrészül jutó örök boldogsággal. Mint a villám, járta be az egész világot percek alatt a hír, hogy az, aki a világnézetek kaoszában biztos útmutatónk, a hitetlenség sötétségében világító fáklyánk s elesettségünkben vígasztalónk volt, nincs többé. Halálakor éreztük csak igazán, mit jelentett ő nemcsak Krisztus Egyházának és a hívő lelkeknek, hanem az egész világnak is. Talán legtalálóbban Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlíthatnók őt. A pusztába kiáltónak a szava volt ő is: az emberiség pusztaságába kiáltotta, hogy az igazi, maradandó értékeket keressük, a hamis, mulandó értékek helyett. Minden szava, írása, tette, mind az ég felé irányította tekintetünket. Valóban Krisztus helytartója volt, Isten országát akarta már itt a földön is megvalósítani. Valódi nagyságát majd a történelem fogja megmutatni. Mert minden tettében nagy volt. Ilyennek látjuk őt, amikor megoldotta az oly régóta vajúdó római kérdést s ezáltal biztosította a békés működést a Vatikán és Olaszország között, illetve saját szavait használva: visszaadta Olaszországnak Istent és Istennek Olaszországot. Nem könnyű dolog az elv sérelme nélkül békét teremteni a lelki és a világi hatalom között. A pápa földi hatalma ugyan kis keretek közé korlátozódott, de ez a kis ország az emberek szemében átszellemül s felolvad abban a végtelenül fönséges szellemiségben, amelyet alátámasztania és szolgálnia kell. A pápa hivatása tudatában a földi érdekeken túl az örökkévalót látja, amelynek szolgálatára őt az Ür állította. XI. Pius egész működésének alapgondolata: Pax Christi in regno Christi. Egyházkormányzatának vezérgondolata és vezető elve a béke. Béke az emberek közt, béke a lélekben. De az igazi béke csak akkor valósítható meg, ha az ember és az emberiség mint ilyen Krisztus uralma alá hajtja fejét. Ez a gondolat jut kifejezésre XI. Pius pápa által bevezetett Krisztus-király ünnepben is. Krisztus az igazi király, földi királyok, uralkodók, államférfiak csak az ő nevében kormányoznak. S milyen 1*