Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

98 Kékesd területén fekvő és Dombay múzeumőrtől feltárt sírmezőkről. És most a tudós vezető ajkán megelevenedtek ezek a sírok és beszéltek az ötezer éves embernek bámulatos kultúrteljesítményéről. A leletek során az ősember élete nyitott könyvként állott a tanulók előtt. Megismerték nyilvános és magán életének minden apróságát; hogy nem félt a haláltól, sőt hitt a halhatatlanságban, hogy az Istent a nap formájában tisztelte és imádta, hogyan vadászott, milyenfajta kőszerszámokkal dolgozott és milyenek voltak a játékszerei, hogy őskori művészete festett kerámia áldozati edényeiben már fejlett volt, hogy már akkor is megvoltak a társadalmi választófalak, mindezt a maradványok fényesen igazolták, csak olvasni kellett tudni belőlük. A neolit-leletek történelem-mondása után sor került a római temetői leletekre, majd az avar kincsekre is. Mindenütt csak a kettős tanulság: minden lelet kifejezi az egyre kulturáltabb emberi lelket, milyen fontos az ócskaságok és az avít dolgok ismerete, azaz a régiségtudomány. A tanulás után mindig jól esik a pihenés. Ezért Dombay úr ajánlatára a híres gesztenyésben költötték el a múzeum-látogatók ebédjüket. Szelíd gesztenyefa, hozzá még idős, gesztenye-szüret, szabad tűznél sült friss gesztenye. Mindez csupa újság és friss élmény. Hát még hozzá szabad domboldalon. és patakban, apró szigeteken folytatott időszerű harci játék. A hazautazás alatt még csendesebb volt a diáktársaság, mint a várban, mert a sok lelki élmény és erős testi mozgás valóban elfárasztotta őket. De így is kell minden szépet és értékest megszolgálni. Május 15. Míg a nyolcadikos iskolatársak az érettségi írásbeli dolgozatok megírásával vesződtek, addig az ötödikesek még két szép és tanulságos kirándulást tettek. Az elsőt a Jakab-hegyre tervezték. Már jóelőre készültek rá, mert nagyszabású hadijátékkal akarták egybekötni. Hanem a zuhogó eső keresztülhúzta tervüket. Nem volt mit tenni, mint megvárni, amíg eláll az eső s Bezzegh Zoltán tanár úrral egy rövidebb kirándulásra indulni. így is lett. Fél kilenc felé megindultak a Misinára. A tervezett hadijátékot is megtartották, csak természetesen kisebb méretekben. A Mandulás táján vált el a két csapat; a védőcsapat feladata a Misina-tető megvédése volt, viszont a támadóknak a Misinát kellett elfoglalniok. A csata a ,,Halálfejes"-ek teljes győzelmével végződött. A fiúk úgy megkedvelték a harcijátékot, hogy közkívánatra mégegyet játszottak. Ez is nagyon érdekes volt. Mivel mindkét csapat erősen kifáradt a nagy „csatázás"-ban, ezért egy közös táborhelyen megpihentek és megtízóraiztak és úgy tértek vissza ebédre a szülői házba. Május 16-án Horvát Adolf tanár úrral botanikai kirándulást tettek Vágotra és Mánfára. Reggel nyolc órakor gyönyörű napsütésben indultak el autóbuszon a lapisi vadászházhoz. Itt leszálltak s jókedvűen lépegettek a Vágót felé vezető úton. Lassan gyönyörű bükkfaerdőbe értek. A magas sudarú fák ágai között besütött a napsugár, s a virágok különös fényben pompáztak. Gyönyörű látvány volt. Evvel azonban nem elégedett meg a kirándulásvezető, hanem a virágokból egy sereget meg is határoztatott. örömmel ismertek rá a tanulók a növénytan-órákon annyiszor emlegetett Helleborus odorus-ra, az Adonis vernalis-ra és még sok más növényre. Ezután apró cserjék között a gerincen vezetett az út. A jószemű diák előtt balra egymásuán bújtak elő a túlsó oldalon fekvő mecsekalji falvak apró házai, jobbra pedig egy gyönyörű völgyben őz- és szarvas-leshelyeket lehetett felfedezni. A gerinc után erdőbe került a kiránduló csapat, ebben