Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

99 haladtak addig, mígnem Vágotra értek. Vágotról a zöld és erősen ringó búza- és árpatáblák között jutottak Mániára. Mániáról azonban siettek újra vissza a Mecsek erdősebb tájai felé, mert erősen tűzött a nap. A kő­vári vadászháznál végre megtalálták a rájuk váró társas gépkocsikat és boldogan ült be a növényhatározó társaság e gyorsjáratú szállító esz­közbe, hisz mindenki örült, hogy már többé nem kell gyalogolnia. Május 15-én reggel a VI. osztály tanulói a főpályaudvar előtt gyüle­keztek. Iskolai kirándulás volt Pécsváradra a község nevezetességeinek és a vármegyei régészeti gyűjteménynek megtekintése céljából. A kirán­dulást Böröcz Marczell dr. osztályfőnök és Dombay János vármegyei múzeumőr vezették. A kirándulás örömét csak a felhős égbolt zavarta meg. Aggódva figyelték a fiúk az eget, miközben beszálltak a vonatba. Indulás! A vonat ablakai tele voltak vidám diákarcokkal. Diák- és ka­tonanóták hangzottak, előkerült a klarinét Török Józsi uti cók-mókjai közül és panaszosan zengte: ... Gyergyó felől hírt hoz a szél, árva szé­kely kalászokból panaszos a kenyér . . . Az idő repült, máris Pécsváradon van a vonat; vigasztalanul zuhog az eső. Sietve vonultak fel a templomba, ahol az osztályfőnök misét mondott. Jurcsik István, mint kántor, az orgo­nához ült. Az énekesekből énekkar alakult. Búgott az orgona, régi szép magyar egyházi énekek akkordjai szállottak az ég felé. Szentmise után a templom monumentális tömegében és barokk-stílusában gyönyörködtek. A templomból kijövet már sütött a nap és ritka szép kép tárult eléjük. Előttük a hatalmas völgy, melynek túlsó peremén dombvonulatok gerincei zárták el a látóhatárt. Mögöttük a Zengő tömege zárta be a ki­látást. Remek háttér. Már felöltötte tavaszí ruháját, zöld lombtenger hullámzott rajta. Erős szél fújt felőle, melynek zúgása mintha összefüg­gésben lenne a hegy nevével. A szél szétszaggatta a felhőzetet, kibukkant a nap, verőfényes lett a táj, visszatért a diáksereg jókedve, Ütünk a várudvarba visz, ahol érezzük a régi szép magyar idők lehelletét. Hatalmas falak, rajtuk lőrések, az egyik saroknál félköríves alaprajzú bástyatorony. Itt volt a nagynevű pécsváradi bencéskolostor, amelynek altemplomát — a szerzetesek temetkezési helyét — is lát­hatták. A kolostor falai között talált menedéket a kis Vak Béla herceg, amikor megvakítása után Kálmán király haragja elől menekülnie kellett. A bástyatoronyba meredek lépcsőn kapaszkodtak fel, majd egy régi csigalépcsőn a torony legfelső helyiségébe jutottak. E terem ablakából megkapó kép tárult eléjük. A torony alsó szintjébe visszatérve még nagyobb távlatok nyíltak a diákok előtt. E termekben az emberiség történelmének jelentős részéről kaptak képet. Itt látták a zengővárkonyi kőkorszakbeli telep- és temető leleteit. Edények, kő- és csontszerszámok, fegyverek, csont- és márvány­ékszerek tanúskodtak ezen ősi idők emberének ismereteiről és küzdelmes életéről. Legjobban megragadták figyelmünket az eredeti helyzetükben kiemelt sirok a bennük levő leletekkel. Ezekből a Dombay János úrtól kapott magyarázatok szerint az őslakók vallási felfogására lehet követ­keztetni. A leletek azt bizonyítják, hogy a telep lakói napimádók voltak. A többi teremben római és a népvándorláskor leletei voltak láthatók, amelyek első sorban a túlvilági életben való hitet bizonyítják. Minden sír leletei között láthatók Charon révész részére a halott mellé tett pénzek, amelyek szerint a leletek Kr. sz. u. IV. századból valók. Az egyik edény­10*

Next

/
Thumbnails
Contents