Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

97 állottak, s így azokat nem láthattuk. Azonban így is sokat tanultunk, és mindenki gazdag tapasztalatokkal távozott. Május 17-én újra talpon az egész osztály, hogy ugyancsak az osztályfőnökük és Rohonczi Mór tanáruk kíséretében most meg Szigetvárra látogassanak el. E kirándulás krónikása így számolt be a szigetvári napról. Reggeli vonat. Indulás. Érkezés. Három torony, pár emeletes és még mindig sok zsúppal fedett ház, egy igen hosszú főutca, mögötte a vár és háttérben a fák közül kikandikáló turbéki templomtorony: ez Szigetvár, Zrínyi dicső védelmének és hősi halálának színhelye. Már várt bennünket Jobst Kázmér gyógyszerész úr. Első utunk a ferencesek templomába vezetett, ahol misét hallgattunk. Mise után csatlakozott hozzánk Hal Pál hittanár úr, egész napi fáradhatatlan idegenvezetőnk. Vele a népes osztálytársaság a Zrínyi-oroszlán emlékmű elé vonult, ahol a szigetvári hősök és a világháborúban meghalt vitéz somogyi bakák emlékére váltakozó ének, beszéd és szavalatok keretében kis ünnepséget rendeztünk. Utána Hal főtisztelendő úr ismertette a Dorfmeister freskóival ékesített plébánia-templomot, majd a várba vonultunk, ahol ennek egyik épen maradt tornyában hallgattuk végig a hajdani ostrom történetét. A vár belsejének megtekintése után a déli kapun mi is „kirohantunk" és azonnal Turbékra indultunk. A kegytemplom történetének és a csodatevő kép eredetének megismerése után vissza sétáltunk a faluba, és ott az Olvasó-Kör hűs kertjében már várt bennünket a pompás ebéd, amelyért osztályfőnökünk után most újból itt is meleg köszönetet mondunk Púpos József osztálytársunk kedves papájának és mamájának. Litánia után a Sporttelepen tenniszeztünk és nagy labdarúgást rendeztünk. Alig akartuk meghallani osztályfőnök urunk szavát, hogy indulás az állomásra. Ott búcsút intettünk Szigetvárnak. Bent a vonatban még egyszer végiggondoltuk, hogy mit is láttunk és tanultunk, és amikorra kitekintettünk a robogó gőzmasina ablakából, már megláttuk a lenyugvó nap utolsó sugaraiban fürdő székesegyházunkat. V. osztály. Az ötödik osztály rétorikai tanulmányaiban kap helyet a történetírás. Hogy a történetíró igen sokat tud olvasni könyv nélkül is, hogy a kövek és a maradványok sokszor ékesebben, világosabban beszélnek minden betűnél, ezt tanulta meg az osztály azon a tanulmányi kiránduláson, amelyet október 18-án rendezett az osztályfőnök vezetésével Pécsváradra. Ahogy a reggeli vonat befutott az állomásra, már ott várta a társaságot Dombay János úr, a Baranyai Múzeum őre. Rögtön át is vette az idegenvezető nehéz szerepét és ezt olyan művésziesen töltötte be, hogy a máskor folyton zsibongó gyerekek most szájtátva hallgatták. Az állomásról egyenesen a Szent István-korabeli bencés apátság falaira épített várba tartott a tanulósereg. Csakhamar visszaszállottak az apátság fénykorába. Egymás után vonultak el lelki szemük előtt Anasztáz apát, Boldog Mór és Szent Gellért, mindnyájan a monostor lakói vagy vendégei. Majd a szomorú emlékű Álmos herceg és Vak Béla jelentek meg előttük. Ez utóbbinak emléke mai napig is él a nép között Bélakútjával kapcsolatosan. A regényszerű megelevenítésnél azonban csakhamar még megkapóbb élményben lett a kirándulóknak része, amikor a múzeumőr bevezette őket múzeumába. Mik vannak itt? Ládákba tett neolitkori és avar sirok és római, Hadrián-kori temetőkből eredő maradványok. Honnét kerültek mindezek ide? A közeli Zengővárkony, Szebény és 10