Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

29 vers utolsó sorai bizonyára sokáig emlékezetében maradtak a hallgatóságnak: „Aludjatok hát, Isten katonai, aludjatok csak, boldog pihenők, ringassanak szelíden, mint az álom, idegen földek, távol temetők!" A bensőséges órát az önképzőkör rendezte az iskola előcsarnokában a hősi emlékmű előtt. November ötödike, Szent Imre herceg ünnepe szintén egybegyüjtötte az iskola tanulóit, hogy a díszteremben együtt ünnepeljék meg a magyar ifjúság örök példaképének az emlékét. Az ünnepi beszédet Fekete Rémig dr., a nagykongregáció prézese mondotta. Mélyenjáró szavakban foglalkozott a magyar fiatalság nehéz, sőt megoldhatatlannak látszó problémáival, meghasadt lelkével, és mint egyedüli utat, a biztos és igaz példaképet, Szent Imrét jelölte meg. Foglalkozott ezután a liliomos herceg alakjával, életével, és mégjobban kidomborította alapgondolatát. Ö legyen a példa, ő legyen a cél! Az ünnepségen az énekkar két szép éneket adott elő, Kőszeghy György VIII. o. t., Gebhardt István és Marosszéki Rudolf IV. o. tanulók pedig szavaltak. A rendezők az önképzőkör és a Mária-kongregáció voltak. A következő dátum dec. 15. A város színe-java, a ciszterci öregdiákok és a szülőtársadalom nagy érdeklődése és elismerése mellett ünnepeltük meg e napon Liszt Ferenc emlékét. Lelkiismeretes, alapos és lelkes munka előzte meg ezt az önképzőköri ünnepélyt. A sok fáradság nem bizonyult hiábavalónak. A Liszt-délután városi esemény lett. A pompás, új dísztermet teljesen megtöltötte a komoly közönség, élén a város elsőivel. Virág Ferenc megyéspüspök úr is, hűséges öregdiák létére, megtisztelte az intézetet megjelenésével. Az erkölcsi siker sokáig kedves emléke marad az intézetnek és a Faludi-Őnképzőkörnek. A délután fénypontja Rajeczky Benjamin dr. budai ciszterci tanár úr nagyszerű megemlékezése volt Liszt Ferencről. A közönség lenyűgözve hallgatta végig a népszerű és mégis tudós előadást, melyben gyönyörűen bontakozott ki Liszt alakja, mint a romantikus zenészek fejedelméé. Azért is hálás köszönet illeti az előadót, mivel külön ezért utazott le Budapestről Pécsre. Az ünnepség bevezetője Temesi János VIII. o. t. szavalata volt. Vörösmarty Liszt Ferenchez írt híres, szárnyaló ódáját adta elő méltóságteljesen. Ezt zenekari szám, Liszt „Szerelmi álmok" c. darabja követte. Az önképzőkör új szalonzenekara általános elismerést váltott ki ezzel a szerepléssel. Liszt művei még a nagy zenekarokat is megpróbálják, mégis sikerrel birkóztak meg a lelkes fiúk a nehéz feladattal. Az ünnepi beszéd után következő szünet alatt fényképkiállítás várta a hallgatókat az önképzőkör mintás rendezésében. Szünet után Halász Kálmán VII. o. t biztos, tehetséges kézzel szólaltatta meg a VIII. Liszt-rapszódiát, az intézeti énekkar a felemelő szépségű Ave Maris Stellát énekelte el, Szűcs György VIII. o. t. meg három művészi részletet olvasott fel Harsányi Zsolt, az író, ciszterci öreg-diák hatalmas, új Liszt regényéből, majd ismét Halász Kálmán VII. o. t. következett a desz dúr koncertetűddel. A nagysikerű ünnepély méltó befejezője volt Liszt Ferenc híres II. magyar rapszódiája a zenekar előadásában. A zenekart és énekkart Nyolczas Ipoly énektanár úr vezényelte. Legmelegebb és legváltozatosabb házi ünnepségünk a karácsonyfa-