Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

30 este volt. Az ünnepélyt a többi ifjúsági egyesület közreműködésével az önképzőkör rendezte december 21-én. Nagy melegséggel, nagy szeretettel fogta össze ez az este az iskola 400 nagy- és kisdiákjának a szívét. A gyermekkórus éneke, mint angyalhangok vagy karácsonyfacsengők, csilingelte be a lelkeket. Halász Zoltán VIII. o. t., a nagykongregáció prefektusa mély gondolatokkal elmélkedett a karácsony és a szeretet jelentőségéről, hatalmáról karácsonyi beszédjében. Udvardi László IV. o. t. mesteri, kedves szavalata nyomán egy aranyos betlehemi pásztorlegenda kelt életre. Szeretet, közvetlenség és megint csak szeretet sugárzott az intézet igazgató urának szívhezszóló szavaiból. Jó szívének mi sem volt tisztább bizonyítéka, mint az a négyszáz kis ajándékcsomag, amellyel az estén megajándékozta szeretett fiait. Az alvó, távoli magyar falvak, tanyák lehelletét, a nagy magyar éjszaka reménytüzeit, népi kincseinket is képviselte karácsonyfaünnepünkön egy kis dunántúli betlehemes játék. Cserkészeink jelenítették meg ezt a szép népi szokást, hogy összedobbantsa a városi fiúk szívét a karácsony melegében a faluval. Halász Kálmán VII. o. t. Debussy csilingelő arabeszkjét játszotta el zongorán, Szűcs György VIII. o. t. meleg hangulatú karácsonyi verseket adott elő Szabolcskától, Síktól, Mécstől és Babitstól, Temesi János VIII. o. t. pedig egy magafordította, gyönyörű Lagerlőflegendát olvasott fel. Az iskola első karácsonyfaünnepélyét a csillogó fa alatt ajándékosztással, ajkunkon énekekkel, szívünkben nagy szeretettel fejeztük be. Az elmúlt év egyik legszebb emléke a febr. 23-án és 24-én megrendezett farsangi délután. Szép példája volt ez az előadás annak, hogy mire képes 50—60 fiú, ha szívvel-lélekkel összefog valamiért. Az önképzőkör szinte két hét alatt teremtette össze az egész farsangi murit a sajátgyártmányú díszletekkel, a nehéz tömegtáncokkal, gazdag zenekísérettel és a sikeres egyfelvonásosokkal együtt. Az előadás rendezői a változatos és látványos műsort ,,Diákrevű 1936" címen ötletesen foglalták keretbe. A frissen érettségizett nyolcadik osztály mindenestől hajóra kel, hogy bejárja a nagy világot. Tanuja is a közönség a vidám útrakelésnek, de az elkövetkező kellemetlenebb bonyodalmaknak is. Tudniillik elfogy a diákurak pénze, mit tegyenek hát, rendeznek egy előadást. Az előadásban sor kerül két nagyszabású tömegtáncra, az egyik színpompás spanyal jelenet, a másik vidám matróztánc, Nagy Elek egyéni szteppbemutatót rendez, két kacagtató egyfelvonásos jókedvre deríti a hajó, illetve a nézőtér közönségét, a toborzójelenetben pedig egy vidám diák-huszárkaland játszik a nézők idegeivel. Benne pattogó toborzózenére toborzótánc és énekek is élénkítik az eseményt. Legvégül a szereplők közösen eléneklik a „Leráztuk az érettségit" kezdetű indulót, majd a konferálok felolvassák a „világnagyságok" üdvözlő táviratait a nyolcadikosokhoz. A keret két felvonását és a toborzójelenetet három nyolcadikos: Kőszeghy György, Nagy Elek és Szűcs György írta, a keret 7 énekszámát és kísérőzenéjét pedig Halász Kálmán VII. o. t., a zenekar népszerű karmestere szerezte és hangszerelte. A gazdag kísérőzenét az önképzőkör szalonzenekara szolgáltatta. A nagysikerű előadásért a főérdem a szerző-rendezők mellett főként a díszlettervező, ill. készítő Boczán Béla VIII. o. t. és Dános Valér